Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
sági tevékenysége körében való rendszeres előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett. (2) Az előhasználati jogosulttal szemben a szabadalmi oltalom - az előállítás, a használat, illetőleg az előkészület mértékéig - hatálytalan. Az előhasználati jogot csak a vállalattal vagy a megfelelő üzemi egységgel együtt lehet átruházni. (3) A szabadalmi oltalom hatálya - viszonosság esetén - nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, továbbá az olyan külföldi eredetű áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. [az Szt. 14. § (1) bekezdéséhez] Vr. 7. § Az elöhasználót mindaddig jóhiszeműnek kell tekinteni, amíg nem nyer bizonyítást, hogy elöhasználata a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapszik. A szabadalmi jog érvényesíthetőségének két alapvető korlátja van: az előhasználati jog és az átmenő forgalom tárgyaira vonatkozó kedvezmény. Ezekben az esetekben látszólag sérti a szabadalmat valamely termék vagy eljárás, a szabadalmas mégsem léphet fel szabadalombitorlás miatt. Előfordulhat, hogy valamely találmányt más is feltalált, mint aki szabadalmaztatta és a találmány tárgyát már a szabadalom elsőbbségi időpontja előtt előállította vagy használta, anélkül, hogy maga szabadalmi bejelentést tett volna. Ha ez az előállítás vagy használat nyilvános volt, az újdonságrontó hatású a másik személy szabadalmi bejelentésére nézve. Ha azonban üzemen belül történt a hasznosítás, az nem újdonságrontó. Ez utóbbi esetben a korábban jogszerű hasznosító a szabadalom megadásával a bejelentési naptól kezdődően bitorlóvá válna, és a hasznosítás abbahagyására is kötelezhető lenne. A törvény az ilyen hasznosítónak továbbra is megengedi az előállítást, illetve használatot, részére ún. előhasználati jogot biztosít. A méltányosság itt áttöri a szabadalmi oltalom abszolút hatályát. Az viszont már túlmenne a méltányosságon, ha az előhasználó - a szabadalom oltalmát is élvezve - korlátlanul élhetne mentességével. Ezzel gyakorlatilag értéktelenné tehetné a szabadalmat. Ezért az előhasználati jog a hasznosítás mértéke és a vele való rendelkezés tekintetében korlátozott. A Sztn. vezette be az előhasználati jog másik esetét a szabadalmi oltalom „időleges megszűnése” esetére. Az előhasználati jog ilyenkor a szabadalmi oltalom megszűnése és újra érvénybe helyezése közötti időben megkezdett előállításra vagy használatra alapozható. 63
