Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
A találmány szolgálati jellegét tehát csak a fenti kritériumok együttes megléte esetén lehet megállapítani, arra nincs mód, hogy a felek megegyezésével valamely nem szolgálati találmányt szolgálati jellegűnek minősítsenek. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a feltaláló nem szolgálati találmányát a munkáltató cégre átruházza lényegében olyan feltételek mellett, amelyek a szolgálati találmány feltalálójával azonos helyzetbe hozzák. Ha egy alkalmazott feltaláló találmánya nem minősül szolgálati jellegűnek, azzal kapcsolatban a munkáltató ugyanolyan jogi helyzetben van, mint a kívülállók találmányai tekintetében, tehát semmiféle előjog nem illeti meg. A szolgálati találmányhoz ugyanazok a jogok fűződnek, mint a nem szolgálati találmányhoz. Ezek a jogok azonban megoszlanak a feltaláló és a munkáltató között. A személyhez fűződő jogok (a találmány nyilvánosságra hozatalára vonatkozó jog kivételével) és a találmány értékesítése utáni díjigény kizárólag a feltalálót illetik meg. A nyilvánosságra hozatalról ilyen esetben a munkáltató jogosult dönteni. A szolgálati találmánnyal való vagyoni rendelkezés kizárólag a munkáltató joga, így őt illeti a szabadalmi igény is. Látni fogjuk azonban, hogy a szabadalmazásnál a feltalálónak ún. mögöttes jogai vannak. A szolgálati találmánnyal a feltaláló vagy jogutódja akkor rendelkezhet, ha a munkáltató ehhez hozzájárul. A törvény lehetővé teszi, hogy a munkáltató a konkrét helyzet gazdasági mérlegelése alapján ilyen hozzájáruló nyilatkozatot tegyen. Hozzájárulás esetén a feltaláló (jogutódja) elfogadó nyilatkozatával a szabadalmi igény, illetve szabadalmi jog átszáll a feltalálóra, illetve jogutódjára, és a találmány továbbiakban magán jellegűnek minősül. A szolgálati találmány feltalálója - aki szükségképpen a találmány első ismerője és birtokosa - köteles a létrejött találmányt munkáltatója tudomására hozni, az arra vonatkozó leírást, rajzokat, egyéb dokumentációt, mintadarabot a munkáltató rendelkezésére bocsátani. A szabadalmi törvény 1983. évi novellája (Sztn.) vezette be azt a rendelkezést, hogy ha a találmány ismertetésének átvételétől számított kilencven napon belül a munkáltató nem tesz szabadalmi bejelentést, a bejelentés megtételére - a munkáltató egyidejű írásbeli értesítése mellett - a feltaláló is jogosult. Ha az értesítés átvételétől számított hatvan napon belül a munkáltató nem nyilatkozik arról, hogy a szabadalomra igényt tart, a szolgálati találmánnyal a feltaláló, illetve jogutódja rendelkezhet. A kilencven nap elteltével tehát a feltalálónak csak bejelentési joga nyílik meg, a találmánnyal egyébként még nem rendelkezhet. A további hatvan nap elteltével viszont - a törvény rendelkezése folytán - úgy kell tekinteni, mintha a munkáltató hozzájárult volna ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló rendelkezzék. Ez a hatvan napos határidő a munkáltató számára jogvesztő. 53
