Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
mérlegelésén) múlik, hogy engedélyez-e szabadalmat vagy sem. A törvényes előfeltételeknek megfelelő találmányra a hatóság köteles szabadalmat adni, másrészt viszont nem jogosult szabadalmat adni olyan találmányra, amely ezeknek az előfeltételeknek nem felel meg. A feltaláló személyére vonatkozó vélelemhez hasonló vélelem érvényesül a szabadalmi igényjogosult személyére nézve is, a kettő között azonban van bizonyos különbség. Jogerős bírói ítéletre ugyanis az új igényjogosult személyének tudomásul vételéhez csak abban az esetben van szükség, ha a korábbi elsőbbségű bejelentésben megjelölt bejelentő igényjogosultságát vitatja valaki, vagyis ha a felek között jogvita van. (Pl. egy cég azt állítja, hogy a bejelentésben igényjogosultként megjelölt feltaláló helyett szolgálati jelleg címén őt illeti meg a szabadalom.) A vélelem azonban nem záija ki azt, hogy a korábbi bejelentő helyébe jogerős bírói ítélet nélkül, pl. a felek szerződése alapján más lépjen, mint jogutód. A szabadalmi igény ugyanis vagyoni jog, amellyel a felek rendelkeznek. Ebben az esetben az OTH-nak a jogutódlást tudomásulvevő határozata lesz az az „egyéb hatósági határozat”, amely az eredeti jogosult személye melletti vélelmet megdönti. A jogutód személyére felállított vélelem vonatkozásában is érvényesül az a gyakorlati szabály, hogy az egyszerű elírások, hibák kijavítása minden további nélkül lehetséges, pl. ha a bejelentés iratain másként van megjelölve a jogutód, mint a jogutódlási iratban, vagy ha bejelentőként valamely jogi személy önálló jogi személyiséggel nem bíró szervezeti egységét (pl. egyetemi tanszéket) jelölték meg. Ha többen alkották a találmányt, két eset lehetséges. Ha közösen, egymásról tudva, egymással együttműködve alkották meg a találmányt, a szabadalom a feltalálókat, illetve jogutódjaikat közösen, meghatározott eszmei hányadrészek szerint illeti meg. Ha többen, egymástói függetlenül (pl. különböző országokban) alkották meg ugyanazt a találmányt, a szabadalom azt a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentette be az OTH-hoz. E rendelkezéssel a törvény arra ösztönzi a feltalálókat, illetve jogutódjaikat, hogy a találmányt a lehető leggyorsabban jelentsék be. így egyrészt a társadalom gyorsabban kap információt a találmányról, másrészt elkerülhetők a korábbi feltalálás bizonyításával kapcsolatos nehézségek. A feltalálók és a szabadalmi igények rangsorolásakor tehát - amint arra korábban is utaltunk - nem a korábbi feltalálás, hanem a korábbi elsőbbségű bejelentés ténye a döntő (bejelentői elv). Az Szt. a feltaláló, illetve jogutódja választására bízza, hogy a találmányt szabadalmaztatja, titokban tartja, vagy akár nyilvánosságra hozza. A szabadal-50
