Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
V. fejezet - 2. Iparjogvédelmi oktatás. Iparjogvédelmi szakértői tevékenység
Az 1870-es évek elején Budapesten lehetőség nyílt szabadalmi irodák alapítására. A létrehozott irodák iparengedély alapján a felek szabadalmi ügyekben való képviseletével foglalkoztak. Az első időben mérnökök, később szakképzetlen ügynökök is kaphattak engedélyt e tevékenységre. Az 1895. XXXVII. törvény a szabadalmi ügyek intézését az önállóan, külön szervezetben létrehozott hatóságokra, a Szabadalmi Hivatalra és a Szabadalmi Tanácsra bízta, egyben létrehozta a szabadalmi ügyekben való képviselet ellátására a szabadalmi ügyvivői intézményt. A Szabadalmi Hivatal érdemi tevékenységét az elnök, az alelnök, az állandó bírói és műszaki tagok, valamint a nem állandó - öt évre kinevezett - bírók és műszaki tagok végezték. Az elnöknek és az alelnöknek jogi (bírói) képesítéssel kellett rendelkeznie. A Hivatal bejelentési osztálya egy bírói és két műszaki képzettségű tagból álló háromtagú tanácsban járt el. Kezdetben a szabadalmi ügyvivők képviseleti jogköre az ügyvédeknél szűkebb volt, mert a megsemmisítési és megvonási perekben a törvény ügyvédi kényszert írt elő. A szabadalmi ügyvivői hivatást az 1985. évi XXXVII. törvény 27. §-a teremtette meg és szabályozta, kimondva, hogy a Szabadalmi Hivatal előtt a felek képviseletére csakis ügyvédek és szabadalmi ügyvivők jogosultak. A szabadalmi ügyvivői jogosítványt a kereskedelemügyi miniszter adta ki, és azt fegyelmi úton vissza is vonhatta. Az ügyvivők vizsga és eskü letételére voltak kötelezve. Az ügyvivői jogosítványokról névjegyzéket kellett vezetni. A szabadalmi ügyvivői működés részletes szabályait a 4791/1895. Ker.M. rendelet tartalmazta. Csak műszaki végzettségű magyar állampolgár lehetett ügyvivő. A rendelet részleteiben nem szabályozta az ügyvivői működést, csak a megszűnés eseteit sorolta fel. Továbbá szabályozta a fegyelmi felelősséget és az eljárást. A Szabadalmi Közlöny 1896. évi számaiban tizenhárom ügyvivői jogosítvány kiadását hirdették meg. A szabadalmi ügyvivők száma a későbbiekben a következőképp alakult: 1900 12 1910 28 1920 40 1930 37 1940 36 1945 27 1950 17 476
