Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
III. fejezet - 4. Külföldi védjegy és ipari minta jog
nisztrációját ellátó, Genfben székelő Nemzetközi Iroda valamennyi tagállam találmányi hivatalának megküldi azt. A tagállamoknak egy éves határidő áll rendelkezésre az oltalom elutasítására. A Lisszaboni Megállapodás rendszerében védett eredetmegjelölések száma viszonylag alacsony (725), az eredetmegjelöléseket „örök” kategóriának tartják, ezért azok oltalma nincs időhöz kötve. 3.3.6. A nemzetközi jogfejlődés irányai Szerte a világon a védjegystatisztikák növekvő tendenciát mutatnak. A lajstromozott védjegyek száma meghaladja a tízmilliót. A 90-es évek arculatváltozást jelentenek a védjegyek nemzetközi vonatkozásában. A jelenleg folyó nemzetközi munkák terén az alábbi normarendszerek kidolgozására, illetve tökéltesítésére irányuló törekvéseket érdemes kiemelni. Madridi Protokoll rendszerének kidolgozása. Az EGK védjegyjogi kodifikációja. A Védjegyjogszabályok Harmonizációjáról szóló Nemzetközi Megállapodás kidolgozása. Az EGK földrajzi árujelzőkre vonatkozó szabályozásának kidolgozása. A WIPO keretében elindított és a földrajzi árujelzők jogi szabályozásának tökéletesítésére irányuló munkák. 4. Külföldi védjegy és ipari minta jog A védjegyek mai formájukban a XIX. század második felében a nemzetközi kereskedelem erőteljes fejlődése, továbbá a gyors iparosítás hatására alakultak ki. Már a múlt század második felében a védjegyek jogi szabályozása az iparjogvédelem alapvető kérdésévé vált. 4.1. Nyugat-Európa védjegyjoga 4.1.1. A Közös Piac Irányelvei a védjegyjogi normák közelítéséről és egységesítéséről Általános felfogás szerint a különböző védjegyjogi normák létezése az EGK országaiban hátrányosan befolyásolja az áruk és szolgáltatások szabad forgalmát, és meghiúsítja a közös piaci versenyfeltételeket. Az Irányelvek, 352
