Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés
ac) Kivételt enged a nemzeti elbánás alól a 2. cikk (3) bekezdése a bírósági, illetőleg hatósági eljárás és joghatóság, valamint a képviselet (kézbesítési cím) kérdéseiben. így pl. előírható a külföldiek számára belföldi képviselő kijelölése. ad) Az egyezmény a „vonatkozó törvények” által biztosított előnyöket, védelmet illetően követeli meg a nemzeti elbánást. Ebből egyrészt következik, hogy csak az egyezménynek az 1. cikkben meghatározott tárgykörében terheli a tagállamokat a nemzeti elbánás biztosítására vonatkozó kötelezettség, másrészt adódik az a kérdés, hogy egy-egy uniós ország jogalkotásához mi számítható hozzá. Ez utóbbi kérdés különösen a nemzetközi szerződések esetében fontos. A nemzetközi szerződések - feltéve, hogy a belső jog részét képezik vagy az adott államban irányadó eljárásban annak részévé válnak - természetesen a nemzeti elbánás szempontjából számításba veendő jogszabályok közé tartoznak. A külföldiek tehát nemcsak a szűk értelemben vett nemzeti jogszabályok és joggyakorlat, hanem a tagországok nemzeti jogának részét képező nemzetközi egyezmények tekintetében is a belföldiekkel azonos jogállást élveznek. Ezzel magyarázható pl. az, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény alapján nemcsak az ottani tagországok, hanem a Párizsi Unió összes tagállama bejelentőinek joga van európai szabadalmat szerezni. ae) A külföldiek az egyezményben részes államokban nemcsak a belföldiekkel egyenlő elbánásra tarthatnak igényt, hanem az egyezmény közös szabályaira is hivatkozhatnak. A tagállamok ugyanis arra kötelesek, hogy a nemzeti elbánást a külföldiek részére az egyezményben külön biztosított jogok sérelme nélkül garantálják. Az egyezmény védelmi minimumot előíró, közös szabályaira tehát a nemzeti elbánás igénylésén túlmenően is lehet hivatkozni, ha valamely tagállam esetleg az érintett jogokról a belföldiekre vonatkozóan nem vagy nem az egyezménynek megfelelően rendelkezik. Másképp fogalmazva ez azt jelenti, hogy az unió hatálya alá tartozók a részes államokban igényt tarthatnak az egyezmény közös szabályaiban biztosított jogokra, továbbá ezen túlmenően minden olyan jogra, előnyre, amelyet a vonatkozó törvények a belföldiek számára biztosítanak. af) A nemzeti elbánás elve csak arra ad jogot a külföldi számára, hogy az adott ország állampolgárával, belföldi jogi személyeivel azonos jogokat élvezzen, de nem nyújt lehetőséget arra, hogy a külföldi ugyanolyan terjedelmű jogokat igényeljen és élvezzen a másik országban, mint amilyen terjedelmű jogot az ő országa biztosít a másik ország állampolgárának. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti elbánás elve alaki, nem pedig anyagi (tartalmi) viszonosságot fejez ki. A magyarországi gyakorlatban a nemzeti elbánás elve a viszonosságtól függően kiterjed a Párizsi Unió hatálya alá nem tartozókra is. Ez a viszonosság 207
