Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés
7.2.3. A műszaki alkotók személyes érdekeltsége A gazdasági szintű, háttérteremtő intézkedések és a gazdálkodó szervezetek érdekeltségét szolgáló preferenciák mellett - különösen, amíg a személyi jövedelemszerzés lehetséges mértéke korlátozott, illetve csaknem büntető mértékű elvonás terheli azt - szükség van a kreatív, alkotó személyiségnek a műszaki fejlesztés szorgalmazó ösztönzésére is. Ennek legfőbb területe a személyi jövedelemadó-kedvezmények biztosítása. A műszaki tudományos alkotómunka kiemelt prioritását, valamint az ilyen tevékenységek adótechnikailag is kezelendő sajátosságait a személyi jövedelemadó-rendszer több tevékenységspecifikus elszámolási és eljárási szabály együttes alkalmazásával igyekszik érvényre juttatni. A feltalálók kedvezménye érvényesül az egyéni találmányi bejelentők eljárási díj-csökkentésében is. Hasonló célt szolgál a külföldi találmányi bejelentéseket segítő pályázati űton elnyerhető K + F alapból származó támogatás. 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés 8.1. A nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolatok jelentősége, szabályozása A műszaki szellemi eredmények, illetve az árujelzők jogosulatlan elsajátításával szemben oltalmat nyűjtó iparjogvédelmi szabályozás nemzeti keretek közt alakult ki. A XIX. század végére világossá vált ugyanakkor, hogy a területileg korlátozott hatályú, nemzeti alapon álló iparjogvédelem és a technika, a kereskedelem nemzetközi jellege egymással szöges ellentétben állnak. Az iparjogvédelmi oltalom territorialitása azzal a ténnyel szembesült, hogy a találmányt megtestesítő, a védjegyet hordozó áruk átlépik a határokat, hogy a szellemi javak nem kötődnek területhez, miközben a szellemi javak oltalmát országonként külön-külön kell megszerezni, fenntartani és érvényesíteni. A szabályozás nemzeti korlátozottsága és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődése közötti feszültség feloldását célozzák a nemzetközi iparjogvédelmi egyezmények. A nemzetközi jogfejlődés első szakaszában kétoldalú államközi szerződések sora jött létre. E szerződések többnyire a külföldiek számára a belföldiekkel azonos elbírálást garantáltak, továbbá lehetővé tették a hazai bejelentés elsőbbségének megőrzését a másik szerződő államban. Ezekre az elvekre, szabályokra épült az első és máig alapvető egyetemes nemzetközi iparjogvédelmi megállapodás, a Párizsi Uniós Egyezmény. A nemzetközi jogfejlődés következő - multilaterális, egyetemes - szakaszát ennek az egyez-197
