Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)

II. fejezet - 7. Az iparjogvédelem gazdaságtana

költségei között lehet költségviselőre (közvetlenül az adott termék ráfordítá­saként) elszámolni,- azokat a műszaki fejlesztési ráfordításokat, amelyek nem közvetlenül egy adott termék (költségviseléí) érdekében merültek fel, az általános költségek között, rendszerint mint „kutatási, kísérleti fejlesztési költségeket” számolhatják el a gazdálkodók. A szabadalmazott találmány kapcsán a gazdálkodó szervezet az általa fize­tett találmányi díjat, a szabadalom vételárát, valamint a licencdíjat a szám­viteli előírások szerint a kutatási, kísérleti fejlesztési költségei terhére szá­molhatja el. Hasonlóképpen a kutatás, kísérleti fejlesztés költségeként számol­hatók el a szabadalmi oltalom megszerzésének és fenntartásának költsé­gei, valamint a találmány kivitelezésének a kutatási cél megvalósításáig fel­merült költségei. A költségként lehetséges elszámolás tehát biztosítja a műszaki fejlesztés verseny-semleges, gazdaságossági alapon történő megítélését. A hatékony­ság érvényesítéséhez azonban a viszonylag szabad árképzés lehetősége is hoz­zátartozik. Mind szélesebb azoknak a termékeknek a köre, amelyek árait szabadon alakíthatja a vevő és az eladó egymás közötti megállapodása. Árellenőr­zési szempontból sem szükséges már a minden tételében termékekre fel­osztott költségvetési séma kidolgozása, azaz nem kényszerül az árváltozást mindenképpen költségnövekedéssel indokolni az eladó. Természetesen be kell tartani a tisztességtelen piaci magatartás tilalmá­ról szóló törvény előírásait. Az 1990. évi LXXXVI. törvény 3. § (2) bekez­dés előírásai szerint tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - külö­nösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyez­tető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni. A tisztességtelen árral kapcsolatos értelmezés alapján tisztességtelen árnak az minősül (nyereségtartalmától függetlenül), amely az ún. nemzetkö­zi „árkorridor” (felső határ: az importár + vám, alsó határ: a lehetséges ex­portár) valamelyik korlátjába ütközik. A műszaki fejlesztés, innováció (ezek között újítás, találmány) révén elért magasabb nyereséggel kialakult ár hosz­­szú évek gyakorlata szerint nem minősíthető tisztességtelen árnak. A költségelszámolás és az árképzés piaci szemléletű rendjén túl segítheti a gazdálkodók nemzetközi innovatív működését az, hogy a külkereskedel­mi tevékenység rendjére vonatkozó szabályozás szerint a gazdálkodó szerve­zetek alanyi jogává vált az önálló külkereskedelmi kapcsolat létesítése, amely a találmányokra is kiterjedhet. A minisztérium eseti külkereskedel­mi engedélye szükséges azonban a külföldi vonatkozású iparjogvédelmi te­vékenységhez. 195

Next

/
Oldalképek
Tartalom