Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 5. A használati minta
5.2.7. Az érdemi feltételek vizsgálata A törvény a használati mintaoltalom megalapozottságához, illetve annak gyors és egyszerű megszerzéséhez fűződő érdekek között oly módon hoz létre kompromisszumot, hogy az alaki feltételek ellenőrzésén túlmenően az érdemi oltalmazhatósági kritériumok körében is végeztet vizsgálatot, de csak részlegesen. Elmarad, pontosabban az esetleges megsemmisítési eljárásra marad azoknak a feltételeknek a vizsgálata, amelyek a legnagyobb idő- és szakemberigényűek. A bejelentési eljárásban vizsgált érdemi szempontok tehát a következők. a) Minta-e a bejelentés tárgya? Amíg csak az a kérdés, hogy tárgyra, azaz megragadható fizikai egységre vonatkozik-e a megoldás, általában nem okoz nehézséget megválaszolni. A megoldásnak azonban a tárgy kialakítására, szerkezetére, részeinek elrendezésére kell vonatkoznia. E feltétel megléte vagy hiánya csak akkor dönthető el „ránézésre”, ha a főigénypontnak (a tárgymegjelölést nem számítva) vagy minden jellemzője kialakítási, szerkezeti, elrendezési jellemző, vagy egyik sem az. Ha a főigénypontban „szerkezeti” és „nem szerkezeti” jellemzők (anyagjellemző, állapotjellemző, megjelenített információ) egyaránt vannak, akkor a kérdést az dönti el, hogy milyen típusűak a minta megkülönböztető jellemzői. Ha kizárólag „nem szerkezeti” jellemzők, tehát ha például egy tárgyat kizárólag az anyaga különböztet meg egy ugyanolyan rendeltetésű, kialakítású, szerkezetű, elrendezésű - a technika állásához tartozó - tárgytól, akkor nem mondható el az, hogy a megoldás a kialakításra, a szerkezetre, a részek elrendezésére vonatkozik. Ilyen esetben tehát nem teljesül a használati minta kritériuma. A megkülönböztető jellemzők a technika állásához tartozó, legközelebb eső megoldáshoz viszonyítva értendők. A technika állását azonban nem tálja fel az OTH a bejelentési eljárás során. Az újdonság és a feltalálói lépés vizsgálatát is főleg azért vonta ki a Hmt. a bejelentési eljárásból, hogy ne kelljen elvégezni a technika állásának időigényes feltárását. A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a „minta-e a bejelentés tárgya” kérdés eldöntése során az Országos Találmányi Hivatal a bejelentési eljárásban akkor jár el helyesen, ha mintának tekinti a bejelentés tárgyát, amenynyiben az tárgyra vonatkozik, és legalább egy szerkezeti (kialakítási, elrendezési) jellemzője van, függetlenül attól, hogy triviális-e az a jellemző vagy sem, illetve hogy hány „nem szerkezeti” jellemző társul hozzá. Annak a vizsgálatára, hogy a legalább egy szerkezeti (kialakítási, elrendezési) jellemző „jogosan” szerepel-e a megkülönböztető jellemzők között, vagy valójában a 180