Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
A ZONGORA HANGJA
ez neki nem felel meg. És ha még a nagy hangon kívül jól is repetái a zongora, akkor már egyenesen megbotránkoznak, hogy a „szeszélyes” zenészeknek még ez sem elég ! Pedig hát nem elég ! A zongora szép hangjai csak építőkövek, és ha azokat nem lehet a kívánt helyre tenni, ha a hangszer nem engedelmes, akkor a művész elképzelései sohasem valósulhatnak meg teljes egészükben. Abban az időben, amikor a zongoragyárak egy részének művészek voltak a vezetői — és kivétel nélkül minden gyár elsősorban a művészek véleménye szerint kereste a továbbfejlesztés útját —, az ellentét közel sem volt akkora, mint ma, amikor elsősorban a könnyen eladhatóságra törekednek, hiszen a tömeggyártás szempontjából csak ez a fontos. Ez a magyarázata annak, hogy míg a zongorák hangerő, a hang csengése, a mechanika tartóssága szempontjából egyre tökéletesebbek lettek, az előadó szempontjából inkább visszafejlődésről, mint fejlődésről lehet beszélni a hangszergyártás utolsó évtizedeiben. A következő fejezetekben megvizsgáljuk, mik a feltételei a zongoraépítők tapasztalatai szerint annak, hogy a zongora hangszíne szép legyen és hangereje megfeleljen a mai hangversenytermek követelményeinek, de megvizsgáljuk azt is, mi lehet az oka annak, hogy sok esetben a ma épített zongorák nem olyan engedelmesek, mint pl. a 30 évvel ezelőtti hangszerek. 77
