Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
A MODERN ZONGORA KIALAKULÁSA
Ennek a könyvnek nem feladata felsorolni az összes vezető márkákat, többé-kevésbé hasonló a története mindegyik alapításának. De érdemes ezt a két márkát kiemelni, hogy a konstrukciókat összehasonlítva kapjunk képet arról, hogy azonos törekvések mellett is, mennyire különböző megoldásokhoz folyamodnak a gyárak, és ugyanakkor mégis milyen sok egyezés van — részleteikben is — ezekben a megoldásokban. A következő fejezetekben részletesen tárgyalni fogjuk mindazokat a tényezőket, amelyek a zongora jó vagy rossz minőségét a muzsikus szempontjából meghatározzák, és igen érdekes lesz végig követni ennek a két gyárnak egymástól eltérő és mégis annyira hasonló konstrukcióit. A XIX. században a magyar zongorakészítő ipar is erőteljes fejlődésnek indult. Budapesten Drünner Károly és Schwab Conrád voltak a legnevesebbek, rajtuk kívül még a pozsonyi Schmidt Károly volt egyenrangú a legkiválóbb európai hangszerkészítőkkel. A század első felében 20—25 zongorakészítő volt Magyarországon, akik a kb. 600 darabos évi szükséglet felét fedezték. A hangszerkészítők sorából magasan kiemelkedett Beregszászy Lajos, aki nemcsak mint kiváló ízlésű, rendkívül pontosan és szépen dolgozó mester volt nevezetes, hanem a rezonáns készítésénél és a mechanika tökéletesítésénél olyan újításokat kísérletezett ki, amelyekkel a legnagyobb külföldi kiállítások díjait nyerte el. Beregszászy Lajos (szül. Békés, 1817; megh. Budapest, 1891) tanító fia volt. Öt gimnáziumi osztály elvégzése után Aradon, majd Temesvárott tanult zongorakészítést. 1837-ben Pestre utazik, majd 1839-ben Bécsbe és innen gyalog Hamburgba megy. Itt csak 8 hónapig tartózkodott, de azután Londonban majdnem 3 évet töltött. Párizson át 1844- ben ment vissza Bécsbe. Mindenütt megismerkedett a legkiválóbb mesterek munkájával. Mint ahogy a múlt századi lexikonok írják:,,kitűzött célját mindig szem előtt tartva, meglátogatott minden nevezetes zongoragyárat, hogy ezek különféle készítésmódjával megismerkedjék”. 1845- ben „a bécsi Iparmű-tárlaton saját találmányú zongora-gépezetét is bemutatta, mi is érdempénzzel lett jutalmazva”. Ez akitüntetett „zongora-gépezet” az angol mechanika egy tökéletesített formája volt. Beregszászynak sikerült kiküszöbölni a kiváltás pillanatában érezhető visszaütést, amely főleg halk játéknál zavarta a játékost. Beregszászy cikkekben, röpiratokban ismertette újításait. Különös érdekességű számunkra: „A magyarországi zongoragyáripar állapotáról” (Budapest, 1874) és a „Hazai zongoraipar érdekében véd- és vád-irat” (Budapest, 1879). Ezekben leírja, hogy míg a század első felében a vásárolt zongorák fele magyar készítésű volt, röpirata 69. ábra. Beregszászy Lajos. 68. ábra. Blüthner-mechanika. (Ma már a Blüthner-gvár is csak Erard-mechanikájú hangszereket készít.) 73
