Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
A ZONGORA FELTALÁLÓI
A harmadik feltaláló a kiváló párizsi hangszerkészítő: Jean Marius. Szellemes clavecin brisée-jét már említettük és ehhez még hozzátehetjük, hogy cembalói híresek voltak finom kidolgozásukról. Kalapács-mechanika modelljeit 1716-ban nyújtotta be a francia Tudományos Akadémiának, de ennek döntését nem ismerhette meg, mert időközben meghalt.62 A mechanika-modellek Cristofori és Schröter modelljeihez képest primitívek, de ugyanakkor figyelemre méltó új elemet tartalmaznak, amellyel később még sokat találkozunk: a kalapács nem a billentyűvel párhuzamosan, hanem azzal ellentétesen mozog (mint a bécsi mechanikánál). 39. ábra. Marius-mechanika modellje. Neupert-múzeum. A zongora egyik legfontosabb elterjesztője Gottfried Silbermann (1683—1753) volt. Hangszereit Cristofori-rendszerű mechanikával készítette. Agricola beszámol arról,63 hogy Silbermann az általa készített két első zongorát bemutatta J. S. Bachnak, aki dicsérte a hangszerek hangját, de kifogásolta ezek nehéz járását és a felső regiszterek gyengeségét. Silbermann nem szerette, ha hangszerein kifogásolnivalót találtak, és hosszú ideig haragudott Bachra. Később készített hangszerein mégis kijavította ezeket a hibákat, és azok a hangszerek, amelyeket Nagy Frigyesnek szállított, már Bachnak is tetszettek. Igen érdekes, hogy Schröter fentebbi levelében tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy ő száműzni akarja a zenekarból a cembalót. Azt írja, sohasem jutott volna ilyesmi az eszébe, hiszen jól meg tudja ítélni a cembalo alkalmasságát és jó hangzását a zenekarban. Ezzel szemben a finomságokat, az árnyalatokat nem lehet úgy kihozni cembalón, mint ahogy kell. 62 Az ismertetés megjelent a „Machines et inventions approuvées par l’Académie royal des sciences” (1713—19) III. kötetében. 63 Adlung i. m. II. 116. old. Tíz évvel előbb megjelent könyvében, a Gelahrtheit-ben így ír Adlung a fortepianóról (a gerai Fridericit említve): „Mivel én ilyenfélét sem nem láttam, sem nem hallottam, így menedékemet abban a kérésben kell keresnem, hogy az arra hajlamos olvasók részletes leírással bővítsék ismereteimet. Én nem tudtam meg többet, minthogy a megütés papírlemezekből készült kalapácsokkal történik, és hogy a különböző hangerő erősebb és gyengébb játék következtében jelentkezik.” Ugyanennek a könyvnek 561. oldalán viszont ír Cristoforiról és Schröterről, de csak különböző olvasmányok alapján (a már idézett cikkek). Számára a kalapács-szerkezetek fő képviselői a pantalonok. (Lásd: 43. old.) 48
