Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

A CEMBALO

következő hangok, sem az ujjak nyomása nem lehetnek egyformák. A hollótollak — elsősorban a közönségesebb és gyakran használt hangnemekben—elvesztik rugalmasságukat, és ezért állandó javításokat tesznek szükségessé, hacsak valamennyire is hasonló hangerőt akarunk elérni. Ezekből és még más okokból ilyen fajta fémhúros hangszert már keveset, vagy egyáltalán nem építenek, és a Flügelfortepiano joggal lépett a helyére és viseli kizárólagosan magát a Flügel nevet is.”44 A romantikus korszakban nem volt hely a cembalo számára hangversenypódiumon. Ez a zenei stílus nem tűrhette a cembalo könyörtelenül világos szólamvezetését. Csak a század utolsó negyedében támad fel ismét. 1888-ban arról írnak az újságok, hogy újra divatba jött a cembalo. Előbb a nagy párizsi hangszergyárak: Erard, Pleyel és Gaveau, majd Londonban Dolmetsch készítenek cembalókat, azután a német hangszergyárak közül is egyre több kezd a történelmi billentyűs hangszerek másolásával és rekonstrukciójával foglalkozni.

44 Thon, i. m.

3*

35