Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
A CLAVICHORD
Egy másik csodálója, Reichardt18 azt írja, hogy Ph. E. Bach, ha ezt a zenemű szükségessé tette, „rendkívüli erővel, a legnagyobb fortisszimóval játszott”. Ph. E. Bach is így jellemzi a jó clavichordot: „A húrozatnak el kell viselnie a lágy hozzányúlás mellett az erélyes megragadást is, hogy ezáltal lehetséges legyen a forte és piano minden fajtáját tisztán és értelmesen kihozni.”19 Ph. E. Bach valóban annyira kihasználta a clavichord minden lehetőségét, hogy találónak érezzük Schubart jellemzését: „A világ tanítójává vált a clavichord-játékban.” Chr. Fr. Dániel Schubart fejezi ki a leglelkesebben a XVIII. század zenészeinek véleményét a clavichordról: „Bár nem játszhatsz rajta versenyműveket erős kézzel, mert ez nem dörög, mint egy fortepiano, nem tombolhatsz rajta sok hallgatótól körülvéve, hogy túlkiabáld a hullámok zajához hasonlító »bravo«-ikat. De ahol egy lágyan hangzó és a lélek minden rezzenését befogadóképes clavichord van, ott megtalálod szíved rezonánsát. Aki a clavichord után a cembalóhoz kívánkozik, annak nincs szíve, az kontár, a Rajnánál áll és egy libaúsztató után vágyik.”20 A clavichord Mozart egész életét is végigkísérte. A szülői házban a kétmanuálos cembalo mellett egy szép ötoktávos clavichord állt; s hogy utazás közben is tudjon gyakorolni, Andreas Steinnél vett 1763-ban egy díszes kivitelű clavichordot. És mint egy 1778-ban — Párizsból való visszautazásakor — édesapjához írt leveléből tudjuk, a komponálásnál rendszeresen használta ezt a kis, íróasztalra helyezhető hangszert. „Hogy ha azt a kis clavichordot... az íróasztalomra megkaphatnám, annak nagyon örülnék.” A Varázsfuvola és a Requiem komponálásánál is ezt a kis clavichordot vette segítségül. (Constanze Mozart tanúsága szerint.)21 A clavichord népszerűségére jellemző, hogy még a zongora uralomra kerülése után is sokáig a házimuzsika kedvelt hangszere maradt.22 1817-ben azt írja Thon, hogy a clavichord olyan elterjedt, hogy felesleges az ismertetése. „Elsősorban lágy és éneklő hangja által válik ki, amely tartós és megerősített nyomás segítségével könnyen a vibrato egy fajtájába megy át, amelyet a fantáziadús művész nagyszerűen felhasználhat és különösen Adagióban alkalmazhat hatásosan.”23 Magyarországon is népszerű és elterjedt hangszer volt a clavichord. A drága cembalo, vagy a különleges újdonság: a „pianoforte” csak egyes főurak palotáinak a dísze volt. Ezért nem csodálhatjuk, ha Gáti iskolája 1802-ben állandóan csak a clavichordot említi, és Bengráf József 1790-ben megjelent XII. magyar tánca is bejelenti címlapján: Klávikordiumra valók.24 Két pozsonyi készítésű clavichord is fennmaradt, mindkettő a leningrádi múzeum gyűjteményében van. Az egyik hangszer felirata: Johannes Viererigel. Presburg 1744. (Négy oktávos clavichord: C—c3.) A másik felirata: Gottlieb Lehner, bürgerlicher Instrumentenmacher wohnhaft in Presburg auf der Hochstrasse den 19 Januari An. 1816. (Hangterjedelme: F—g3.) 18 Johann Friedrich Reichardt: Briefe eines aufmerksamen Reisenden, die Musik betreffend (1774). 19 C. Ph. E. Bach: i. m. Bevezetés 12. §. 20 Chr. Fr. Daniel Schubart: Musikalische Rhapsodien (1786). 30 évvel előbb Ph. E. Bach még nem állította volna a zongoráról, hogy dörögni tud. De hát közben sok víz folyt le a Rajnán. 21 Mozart gyermekei is ezen tanulnak először játszani. „Hadi és Más Nevezetes Történetek” Bécs, 1791. december 9-i számában olvashatjuk: „Ezen Hónap ötödik napjára virradóra végezte rövid, úgy mint csak 35 esztendőkre terjedő életét amaz egész Európában nevezetes Mozárt Farkas ; a Ts. s K. udvar Kompozitora (Musikaszerzője). Csudálták a legfőbb mesterek is ezen nagy muzsikusnak igen ritka tehetségeit. Mit hagyott ez a gazdag tálentomú ember maga után ? örökös nevet: de azonban egy gyámoltalan özvegyet két árvákkal; és sok adósságot. Már az árvákat felfogta a nagylelkű B. Svieten. Egyik ezen árva gyermecskék közül, ámbár igen kicsin: mégis úgy veri már a klavikordiumot, hogy mindenek csudálkozással hallgatják.” (Major Ervin: Mozart és Magyarország. Budapest, 1956.) 22 Schubertról tudjuk, hogy hosszú ideig csak clavichordja volt, mert nem volt annyi pénze, hogy zongorát vegyen. 23 Ueber Clavierinstrumente, deren Ankauf, Behandlung und Stimmung. Ein notwendiges Handbuch für den Besitzer dieser Art Metallsaiteninstrumente. Von Christian Friedrich Gottlieb Thon (Sondershausen, 1817). 24 XII. Magyar Tántzok /Klávikordiumra Valók /Készítette/ Bengraf József/. XII. Danses Hongroises /pour le Clavecin ou Piano-Forte/ Composée /par Joseph Bengraf/ a Vienne chez Jean Cappi. Érdekes, hogy amint látjuk a cím francia fordításában már „clavecin vagy zongora” szerepel. Talán csak nem azért hagyták ki a zongorát és a cembalót a magyar címből, mert a kiadó azzal számolt, hogy aki tud magyarul, annak úgyis csak clavichordra van pénze? A feldolgozási mód azonban maga is clavichordra utal. ^'vVWA ÍAL 2. Gát: A zongora története
