Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
BILLENTYŰZET - Köríves billentyűzetek
Albert Schulz (Barmen, 190S) sugár alakban elhelyezett billentyűzeténél a billentyűk széle egy egyenesben van. 101. ábra. Ch. A. B. Huth (Hamburg, 1889) klaviatúráját teraszos kiképzése a Jankó-klaviatúrához teszi hasonlóvá, de ugyanakkor köríves is. A billentyűzet a transzponálás megkönnyítésére mindkét irányban elmozdítható.136 Mivel a feltaláló 20—21 hangos skálához szerkesztette a klaviatúrát, a skála különböző hangjait különböző színű billentyűk képviselik a hangok könnyebb megkülönböztetésére. Pl. c sárga, d zöld, e kék, a közbeeső hangokat keverékszínekkel jelöli, tehát a cisz — világos zöld stb. 102. ábra. 136 Transzponáló klaviatúrát már Praetorius említ írt. (Syntagma Musicum II. 63. old.) A leírt hangszernek nemcsak teljes kromatikus skálája volt, hanem felső billentyűi végig törtek voltak és az e és / közé is még egy billentyűt iktattak be. Ez módot adott arra, hogy aránylag tiszta hangolásban legyen játszható a hangnemek legnagyobb része. A hangszer egyúttal transzponáló klaviatúrával volt ellátva. Hét különböző beállításban lefelé egész hangig, felfelé nagy tercig lehetett transzponálni. A transzponáló hangszerek különféle változatokban jelentkeznek ezután is. Ezek közül Roller párizsi hangszerkészítő 1824-ben készített hét oktávos zongorája a legérdekesebb. Egy kulcs segítségével a klaviatúrát tetszés szerint 1, 2, 3, 4 vagy 5 félhanggal lefelé vagy felfelé lehetett elmozdítani. A felfelé transzponálásnál arányosan kisebb lett a felső hangterjedelem, lefelé transzponálásnál pedig a basszus billentyűkből látszott kevesebb. Az 1851-es londoni kiállításon is sok transzponáló zongora szerepelt. Ezek között volt olyan, amelyiknél osztott billentyű tette lehetővé a félhangos transzponálást, de volt olyan pianínó is, amelynél az egész rezonáns húrokkal együtt mozdult el oldalt. III
