Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - II. fejezet. Személyhez fűződő jogok
Felvett név használata A névfeltiintetési kötelezettség érvényesülési köre hogy újabb kiadás esetén (képzőművészeti alkotás újabb kiállításánál) a nevét ne tüntessék fel. A szerző akként is rendelkezhet, hogy a műve ne hivatalos neve alatt, hanem felvett néven jelenjen meg. „Művészi tevékenységet felvett név alatt is lehet folytatni, nincs akadálya annak sem, hogy több művész közös név alatt szerepeljen.” (LB Pf. IV. 20 305/ 1980., BH 1980/12. 467.) A felvett névnek kétféle rendeltetése lehet. Lehetséges, hogy csupán az alkotó sajátos szerepét kívánja kifejezni anélkül, hogy titokban tartás lenne a célja. Lehetséges az is, hogy a felvett név a szerző személyének a titokban tartását szolgálja (álnév). Utóbbi esetben a szerző valódi nevét, a szerző kilétét senki nem jogosult felfedni. A névfeltüntetési kötelezettség egyébként független a titokban tartási kötelezettségtől. Ha a szerző a művét felvett néven hozza forgalomba, művét (a műről szóló ismertetést, a mű idézését) ezzel a névvel kell jelölni akkor is, ha egyébként az író, művész, tudós valódi neve ismert, ha kilétét nem kívánja titokban tartani. Ezért a névfeltüntetési kötelezettség tekintetében annak sincs jelentősége, hogy az eredetileg ismeretlen szerző kiléte utóbb ismeretessé válik. Ez a körülmény nem engedi meg a felhasználónak, hogy a továbbiakban a művet ne azon a néven forgalmazza, ahogyan arról a szerző rendelkezett. A felvett név megválasztásának nincs semmiféle alaki feltétele, nyilvántartásba vételhez sincs kötve. A felvett névnek a Szerzői Jogvédő Hivatal által vezetett lajstromba való bejegyeztetése csupán lehetőség, de nem kötelező feltétele annak, hogy a szerző művét felvett néven hozza forgalomba. A névfeltüntetési kötelezettség vonatkozik a műre, a mű átvételére, idézésére és a mű ismertetésére. A szerző nevét több példányban készült mű (kép, szobor), illetve az eredeti mű többszörözése (nyomtatása, sokszorosítása, nyomatok, hanglemezek készítése) esetén valamennyi példányon, utánképzésen, újabb kiadáson fel kell tüntetni. „Abban a kérdésben, hogy a felperes a hanglemez (kazetta) szerkesztésével létrehozott-e szerzői jogi védelem alá eső művészi vagy tudományos alkotást, a felek eltérő nyilatkozatokat tettek. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes szerkesztési tevékenysége olyan összeállítást eredményezett, amelyen az alkotó szellemi tevékenységből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők. A munka eredményes elvégzését a felperesnek hosszan tartó és többirányú gyűjtő, elemző tevékenysége, az érintett terület alapos ismerete, több éves kántori működése és így az egyházi zene területén szerzett tapasztalatai tették lehetővé. A felperest tehát, mint a hanglemez szerkesztőjét szerzői jogi védelem illeti meg, s így az Szjt. 9. §-ának (1) bekezdése alapján követelheti, hogy a művön szerkesztőként feltüntessék.” (LB Pf. III. 20 015/1977., BH 1978/9. 376.) A szerzői jogi törvénynek a szabad felhasználásra vonatkozó szabályai nem érintik a névfeltüntetési kötelezettséget. Szabad felhasználás esetében a szerző rendelkezési joga a felhasználás tekintetében korlátozott, de ez a korlátozás nem vonatkozik a szerző személyiségi jogaira. Ezért ilyenkor is a szerző rendelkezik abban a kérdésben, hogy nevét feltüntessék vagy ne tüntessék fel a művön. Ez vonatkozik a mű idézésére, szabad átvételére, átdolgozására, feldolgozására és egyéb felhasználására új önálló mű létrehozásához. 48
