Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Második rész. A szerzői jog különös része - XIV. fejezet. Az előadóművészek védelme

ben, de attól függetlenül is. Például: rögzített anyagban idézés, átvétel folklór előadásról vagy kábeltelevíziós híradós vagy időszerű műsorbani tudósítás élő előadásról. Kifejezett szabály hiányában csak analógiaként lehet támaszkodni az Szjt. 49. § (2) bek.-re. Ilyen alapon sem hozzájárulásra nincs szükség, sem külön díja­zásra nem tarthat igényt a munkaviszonyban álló előadóművész, ha a munkavi­szony tartalma alapján munkaköri kötelezettsége olyan produkció szolgáltatá­sa, amelynek éppen az a célja, hogy forgalomba hozatal vagy nyilvános előadás céljára rögzítsék vagy hogy távollevők részére közvetítsék. (Kézikönyv 1973. 336. o.) (Például rádiózenekar rádiós koncertje.) Ha a munkaköri leírásban például nem szerepel a forgalomba hozatalt célzó rögzítések készítése, a rádió­zenekar hanglemezfelvételéhez is az előadóművészek külön hozzájárulása szükséges. A hozzájárulásra jogosult személyek az előadás szólistái, egy néhány szemé­lyes produkciónál valamennyi résztvevője. Nagyzenekari műnél a karmestert kell ilyen jogosultnak tekinteni. Nagyobb kamarazenei együtteseknél - de álta­lában is - indokolt a nyilatkozattételre jogosult személynek az együttes általi ki­jelölése. A felhasználóval kötendő szerződésben célszerű a jogosultság kifeje­zett rögzítése. „Magától értetődő, hogy bár a törvény - gyakorlati okokból - a hozzájárulást csak az együttest reprezentáló személyektől igényli, a díjazás az együttes vala­mennyi hivatásos előadóművészére kiterjed. A karmester (jogutóda), illetőleg a szólisták díjazása tehát nem elegendő.” (LB Pf. 20 401/1983.) Az Szjt. 49. § (3) bek. szerinti díjról szerződésben kell megállapodni. A díja­zásra egyébként a felhasználási hozzájárulás fejében csak a hivatásos előadó­­művésznek van joga. Részére a díj akkor is jár, ha erről a szerződés hallgat. Díjazás természetesen a jogosítatlan felhasználásért is jár. Együttes esetén annak valamennyi tagját megilleti a díjazás, azt is, akinek közvetlen hozzájárulását a törvény nem kívánja meg. Műkedvelő előadónak a hozzájárulása fejében díj nem jár. A gyakorlatban - például a kereskedelmi célű hangfelvételeknél így is történik - amatőr előadó­nak is fizethetnek külön szerződés alapján; a főszabály itt - ellenkező szerződé­ses kikötés hiányában - az ingyenesség. A díj mértékére jogszabályi tarifa nincsen. A nagy felhasználók (pl. televízió, rádió) e célra saját „honorárium szabályzatokat” alakítottak ki, ezek blanketta szerződésként szolgálnak. A hangfelvétel-rögzítés szokásosan kialakult formái az „előadóművészi díj” (ún. perchonorárium) vagy folyamatos díjazás esetén az űn. művész-royalty. A kereskedelmi célű hangfelvételek legnagyobb magyar gyártója, a HUNGARO­TON Hanglemezgyártó Vállalat esetenként a hivatásos előadóművészekkel álla­podik meg az előadóművészi díjazásnak űn. „művész-royalty” formájában (a díj az eladott lemezek, műsoros kazetták vagy kompakt lemezek számától függ). A művész-royalty mértéke a komolyzenei műfajban általában nagylemezen­ként meghatározott fix összeg, a könnyűzenei műfajban meghatározott meny-M unkavállaló előadóművész A jogosító személye Díjazás, díjigény 269

Next

/
Oldalképek
Tartalom