Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Második rész. A szerzői jog különös része - XIII. fejezet. Képzőművészeti, építészeti, műszaki és iparművészeti alkotások és művészi fényképek
Elállási eset, amikor a szerző a jogszabály és a szerződés szerinti kötelezettségeinek eleget tesz, de kijavítás után sem tud felhasználásra alkalmas művet létrehozni. Ilyenkor a szerző és a felhasználó kölcsönös kockázatvállalása érvényesül : a szerző csak egy minimális dijat kap munkája kárpótlásául, a felhasználó pedig ezt az összeget eredmény nélkül fizeti ki. A jogszabály a felhasználónak nem ír elő felhasználási kötelezettséget, de természetesen a szerződésben ezt a felek kiköthetik. Gyakorlatilag ez nem szokott előfordulni. A felhasználás elmaradásának következményeit a 4. § (3) bekezdése szabályozza. Ennek a szerző számára nem a szerzői díj szempontjából van jelentősége, hiszen azt már az 5. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint rég meg kellett kapnia. Sokkal inkább jelentős számára az, hogy a művel szabadon rendelkezhet, és így máshol kezdeményezheti annak felhasználását. Pr. 5. § (1) A szerzői díj mértékét a mellékletben meghatározott díjtételek alkalmazásával kell megállapítani. (2) A szerzői díjat a mű elfogadásától, kész mű esetén a szerződés megkötésétől, a mérsékelt díjat pedig az elfogadás megtagadásától számított 15 napon belül kell kifizetni. Pr. 8. § A felhasználó a műnek csak azokat a többszörösített példányait hozhatja forgalomba, amelyeket a szerző erre alkalmasnak talált. A műnek a gipszpéldány alapján történő kivitelezése, az öntés és a cizellálás minősége nagymértékben befolyásolja a műpéldányok művészi színvonalát. így tehát a szerzőnek személyhez fűződő jogai szempontjából érdeke, hogy csak azok a műpéldányok kerülhessenek forgalomba, amelyeket ő megfelelő minőségűnek talál. Érdeke ez egyben a felhasználónak is, mert a felhasználási cél tökéletesen csak kifogástalan műpéldányokkal valósítható meg. Pr. 9. § A felhasználási szerződés alapján átadott műpéldány a szerző tulajdona marad. A műpéldányt a szerződésben meghatározott felhasználási cél által indokolt idő eltelte után kell a szerző részére visszaadni. A többszörösítés: a bronzba öntés lehetővé tétele érdekében a felhasználónak átadott gipszpéldány minden esetben a szerző tulajdonában marad. Ennek az az indoka, hogy a szerzőnek a mű részleteire vonatkozó elképzeléseit leginkább a gipszpéldány alapján lehet megállapítani. Kérdés, hogy határozatlan időre szóló szerződés esetén mikor kell a gipszpéldányt a szerzőnek visszaadni? Mindenesetre nem olyankor, amikor a többszörösítés miatt a felhasználónak szüksége van rá. Ez pedig akkor történik, amikor a szerző által létrehozott gipszpéldányról az öntőformát elkészítik. Célszerű tehát ezt a kérdést a szerződésben pontosan szabályozni. Figyelembe kell venni ezzel kapcsolatban az Szjt. 46. § (1) bekezdésének a rendelkezését is. A szerzői díj mértéke és kifizetése A műpéldányok „imprimálása” A gipszpéldány tulajdonjoga 251
