Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Második rész. A szerzői jog különös része - XIII. fejezet. Képzőművészeti, építészeti, műszaki és iparművészeti alkotások és művészi fényképek
alkotás tulajdonjogának átruházásakor fizetendő szerzői díj mértéke a vételár 5%-a, amely a vevőt terheli. A szerzői díj beszedéséért és a Művészeti Alaphoz történő átutalásáért a közvetítő vállalat felel. Az átutalást félévenként - eladott művenként a szerzői díj összegét, a szerző nevét vagy annak a művön való hiányát megjelölve - kell teljesíteni. (4) A Művészeti Alap a hozzá befolyt szerzői dijat az alkotás szerzőjének vagy jogutódjának fizeti ki. A szaknyelven „droit de suite”-nek nevezett jogintézményt az 1978. 27. tvr. vezette be 1979. január 1-jei hatállyal. A rendelkezés tartalmilag megegyezik a Berni Unió egyezménye 14ter cikkelyével, eltekintve attól, hogy eredeti kéziratokra nem terjed ki. így ebben a vonatkozásban is érvényesül a viszonosság a Berni Unióban részes mindazokkal az országokkal, amelyeknek belső jogszabálya ezt a jogintézményt bevezette (pl. Franciaország, Német Szövetségi Köztársaság stb.). A követő jog arra hivatott, hogy a műnek a szerző által történő első értékesítése és a később bekövetkező eladások árkülönbözetéből - ha szerény mértékben is - a szerző vagy jogutódja is részesüljön. Ennek ellenére a legtöbb ország törvénye - a mienkhez hasonlóan - a díjazás módját nem az árkülönbözet alapján, hanem az eladási ár százalékában határozza meg. Ennek oka az, hogy az árkülönbözet megállapítása - különösen a hosszabb idő után bekövetkező eladás esetén - nehézségekbe ütközne, és sok esetben nem is lenne reális. Utalni kell még itt arra, hogy az Szjt. V. 13/A. §-a ugyanezekre az alkotásokra és azonos körülmények esetén bevezette a „fizető köztulajdon” (domaine payant public) intézményét. A díj mértéke ott is 5%, és ezt is a Művészeti Alaphoz kell átutalni az alkotói tevékenység támogatására, valamint az írók és alkotóművészek jóléti és szociális céljaira. 6. Ipari tervezőművészi alkotás Szjt. 47. § Az ipari termelés célját szolgáló ipari tervezőművészi alkotás tekintetében: a) jogszabály vágj' szerződés a törvény rendelkezéseitől eltérően rendezheti a név feltüntetéséhez való jogot; b) a felhasználót megilleti a szerződésben meghatározott körben a kizárólagos felhasználás és a változtatás joga, a változtatás előtt azonban a tervezőművészt meg kell hallgatni; c) a szerződésben rendelkezni kell arról, hogy a felhasználó az alkotást időhatárhoz kötötten, vagy a nélkül használja fel. Az ipari tervezőművészi alkotás elnevezést az Szjt. vezette be, addig ezeket az alkotásokat általában ipari formaterveknek nevezték, és sokan még ma is ezt tartják a helyes elnevezésnek. Ezzel csak azt lehet szembehelyezni, hogy a „for-Az ipari tervezőművészi alkotás fogalma 238 A követő jog rendeltetése
