Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Második rész. A szerzői jog különös része - XII. fejezet. Film, video

§-a és az Szjt. V. 39. §-a (2) bekezdése alapján a gyártókkal átalányszerződése­ket köt. A szerződés csak a belföldi zeneszerzők képviseletében, azok műveinek az említett film- és videotípusoknál háttérzenekénti felhasználását jogosítja, megkezdett percenkénti átalányjogdíj és a jogdíjfelosztás alapjául szolgáló pon­tos adatközlés ellenében. Külföldi zenére az ilyen jogosítást a Berni Uniós Egyezmény 14. cikke (3) bekezdése általában kizárja s a Szerzői Jogvédő Hiva­talnak a legtöbb külföldi jogvédő szervezettől szerződéses alapon sincs erre fel­hatalmazása. A videováltozatok az eredetileg nem videohordozón való rögzítésre s így ter­jesztésre szánt audiovizuális művek videomásolatai. Ennek fajtái a szórakoztató mozifilmek változataitól az egyéb mozifilmek változatain át a televíziós alkotá­sok másolatáig terjednek. Sajátos videoprodukciók a szerzői jogilag nem védett televíziós műsorok (például sportközvetítések) videováltozatai, valamint a színpadi produkciók vi­­deorögzítései. Előbbieknél csak a televízió szomszédos jogi engedélyének szük­ségességéről lehet szó. Utóbbihoz be kell szerezni az eredeti szerzők engedélyét is, továbbá itt tulajdonképpen eredeti video-műalkotásáról is szó lehet, ha a rög­zítés több kamerával, filmszerűen történik. A videováltozatok létrehozása, sokszorosítása nem alkotói, sem pedig átdol­­gozói tevékenység. Ez csak mechanikus - bár szervezést és anyagi befektetést igénylő - munka. 11. Yideoművek engedélyhez kötött felhasználása A videohordozón megjelenő művek tipikus szerzői jogi felhasználása a sokszo­rosított példányonkénti - magánhasználatra szánt - értékesítés. Ez a jog a vi­­deo-jogtulajdonost az Szjt. 42. § (1) bekezdése alapján megilleti, s mivel az Szjt. 28. § (3) bek. értelmében „a műpéldány tulajdonjogának átruházása önmagá­ban nem jelenti a szerzői jog átruházását...”, a példányok eladása önmagában csak saját célű használatra jogosítja a vevőt, a további szerzői felhasználások en­gedélyezésére, illetve hasznosítására - például bérbeadás, nyilvános előadás/ lejátszás - nem. A terjesztés jogaként tehát a jogtulajdonost megilleti ez az eladástól függet­len, azt is „túlélő” jog a bérbeadásra. [Az Szjt. 18. § (3) bekezdése a kölcsönzés­ről, mint szabad felhasználásról nem alkalmazható, mert itt visszterhes ügyletről van szó, már nem a Ptk. szerint ingyenes haszonkölcsönről.] Ilyen engedélykö­teles bérbeadásnak minősülne a nagyközönség részére megszervezett csere is, amelyben a résztvevőket terhelő ellenérték az egyidejűleg rendelkezésre bocsá­tandó cserelemez, cserekazetta. Az ilyen klubban nyilván tagsági dijat is szedné­nek, ami letéti biztosítékként is szolgál. Maga a klub tevékenysége is releváns felhasználás, audiovizuális művek szervezett terjesztése lenne. A műsoros videokazetták bizományosi, üzletszerű adásvétele nyilvánvalóan a baráti, családi, ismeretségi kört meghaladó személyi körhöz, vagyis a nyilvá­nossághoz közvetítést jelent. E szerzői jogi felhasználáshoz minden egyes mű Videováltozat Adásvétel Bérlet Bizományi terjesztés 227

Next

/
Oldalképek
Tartalom