Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - VI. fejezet. A szerzői jog megsértésének következményei
a módját a Legfelsőbb Bíróság jogellenesnek minősítette. A felperesek ezért megalapozottan kérték annak a megállapítását, hogy az V. r. alperes jogelődje a szerzői jogaikat megsértette. A jogsértés megállapítása mellett a Legfelsőbb Bíróság az V. r. alperest a további jogsértéstől, a videoklip további felhasználásától eltiltotta.” (LB Pf. IV. 20 195/1988/11.) Ha a jogsértés befejeződött, pl. a jogosulatlanul kiadott mű minden példánya az olvasókhoz került, nincs többé lehetőség abbanhagyásra kötelezésre, legfeljebb eltiltásra kerülhet sor. Természetesen a jogosulatlan felhasználás abbanhagyásával a múltra nézve nem szűnik meg a jogsérelem. Ennek a kiküszöbölésére azonban rendszerint nem személyiségvédelmi intézkedésekre, hanem vagyoni szankciók alkalmazására van szükség (kártérítés, bírság, szerzői díjigény). Vannak esetek, amikor az abbanhagyásra kötelezést, illetve az eltiltást együtt kell alkalmazni más személyiségvédelmi intézkedésekkel (megszüntetés, megsemmisítés, erkölcsi elégtétel). Ha pl. egy művet más neve alatt hoznak forgalomba, a jogsérelem orvoslásához az abbanhagyásra kötelezésen és az eltiltáson kívül szükség van erkölcsi elégtételre és arra is, hogy a meglévő művet (annak a példányait) jogsértő tartalmától megfosszák. Az erkölcsi elégtételnyújtásnak részben objektív - helyreállító -, részben szubjektív - jóvátételi - jellege van, a jogsértés folytán keletkezett hátrányos helyzet bizonyos kiegyenlítését jelenti (objektív jelleg). Ezen felül tartalmaznia kell a jogsértés elismerését, a megbánást, a sajnálkozást, esetleg becsületkérést is (szubjektív jelleg). Az elégtételnyújtás alapja a jogsértés elismerése, amely kettős természetű, részben ténymegállapítás, részben értékelés. Egyrészt annak az eüsmerése, hogy a vitatott tény (pl. a szerző nevének a mellőzése a művön) megtörtént, másrészt az elismert tény jogsértő jellegének az értékelése (annak az elismerése, hogy a névfeltüntetés mellőzése sérti a szerző személyhez fűződő jogát). Elégtételnyújtás esetében - a jogsértés tényének a bírósági megállapításával szemben - a jogsértő tartozik elismerni a jogsértést. Az elismerés azonban önmagában általában nem elegendő az elégtételnyújtáshoz. Arra is szükség van, hogy a jogsértő visszavonja tényközlését, véleménynyilvánítását, saját maga ítélje el a saját cselekedetét, megbánást, sajnálkozást fejezzen ki, megkövesse a sértettet, bocsánatot kérjen a történtekért. A jogszabály nem határozza meg az elégtételnyújtás módját és eszközeit, csak annyiban, hogy utal a nyilvános elégtételadás lehetőségére. Az elégtételnyújtás a felek megállapodása vagy a bíróság döntése szerint történhet szóban, írásban, zárt körben vagy a nyilvánosság biztosításával, esetleg sajtó útján vagy anélkül. Az elégtételadás módjának és nyilvánosságának a meghatározásánál arra kell törekedni, hogy olyan körben történjen, amilyen körben a jogsértés a hatását kifejtette, amilyen körben ismeretessé vált. Abban az esetben, ha a jogsértő tényközlések széles körben elterjedtek, az elégtételadásának is ennek megfelelő nyilvánosságot kell biztosítani. A legszélesebbkörű nyilvánosságot a sajtóközlés jelenti. A bíróság ítéletének a rendelkező részében kell meghatározni az elégtételnyújtáshoz szükséges nyilatkozat szövegét. Az elégtétel nyújtására, az ezt szolgáló nyilatkozat közlésére a jogsértőt kell kötelezni, a közlés költségei is őt terhelik. Elégtétel 131
