Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Első rész. A szerzői jog általános szabályai - IV. fejezet. A szerzői jog korlátai

Új szerzői jogi kérdés akkor merül fel, amikor a nagyközösségi antennarend­szer a sugárzott műsort egyidejűleg továbbítja. Felvetődik a kérdés, hogy a nagyközösségi antennarendszer működése ténylegesen átvitelnek, és miután a végső felhasználás általában családi körön belül történik, nyilvános átvitelnek tekinthető-e. A szerzői jog mindkét kérdésre egyértelműen igennel válaszol. Ugyanilyen álláspontot képviselt a Legfelsőbb Bíróság, amikor megállapította, hogy „téves az első fokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint az alperes azért nem vé­gez átvitelt, mert csak az adások vételének műszaki feltételeit teszi jobbá az elő­fizetők számára (nyilvánosságot el nem érő körben). A nagyközösségi antenna­­rendszer egyik fő feladata ugyanis éppen abban áll, hogy a különböző jelforrá­sokból érkező jeleket „szükség esetén javítva, vételi sávját áthelyezve és ellen­őrizve, megfelelő szinten továbbítja a szétosztó hálózat felé”. Utal a Legfelsőbb Bíróság a szakvéleménynek arra a megállapítására is, amely szerint „az egyedi központi és nagyközösségi antennarendszer között az átvitel tekintetében alap­vető különbség nincs”. „Téves az első fokú bíróságnak a nyilvánosság kérdésében elfoglalt az a néző­pontja, mely a kérdés vizsgálatát abból kiindulva közelíti meg, hogy az egyes ké­szülékek képernyőin megjelenő műsor nézőinek köre meghaladja-e a családias­ság és a háziasság körét. A jogszabály alkalmazása szempontjából ugyanis az vizsgálandó, hogy maga az átvitel nyilvános-e. Ez pedig aggály nélkül megálla­pítható, hiszen a nagyközösségi rendszerhez való csatlakozás - a rendszer ható­körén belül a szükséges műszaki feltételek megléte esetén - elvileg mindenki számára rendelkezésre áll ... A kifejtettekből tehát kitűnik, hogy az alperes olyan »az eredetihez képest« más szervezet, amely a nagyközösségi antenna­­rendszer működtetésével a televízió által sugárzott művek egyidejű, nyilvános átvitelét végzi.” A jogszabály és a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása értelmében abban az esetben, ha a sugárzó szerv és az előfizető által használt rádió, illetőleg televízió berendezés közé az átvitel lebonyolítása során harmadik személy - nagyközös­ségi antennarendszer - iktatódik, azt olyan új felhasználásnak kell tekinteni, amely jogdíjköteles. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben nincs gyakorlati le­hetőség arra, hogy minden egyes szerzővel felhasználási szerződés megkötésére kerüljön sor, a szerző hozzájárulását jogszabályi rendelkezés pótolja, de ezt a hozzájárulást csak abban az esetben lehet megadottnak tekinteni, ha az átvitelt végző szervezet a Szerzői Jogvédő Hivatalnak a művelődési miniszter jóváha­gyásával megállapított dijat befizette, és az elszámolások esedékességének ide­jében azzal megállapodott. E rendelkezés alapját a Berni Uniós Egyezmény 11 bis cikk (1) bekezdés 2. pontja képezi, melynek értelmében „sugárzott mű minden fajta, akár vezeték útján történő, akár vezeték nélküli nyilvános átvitelére, ha ezt az átvitelt az ere­detihez képest más szervezet végzi”, kiteljed a szerző kizárólagos joga. A Művelődési Minisztérium által jóváhagyott jogdíj [129/1984. (Műv. K. 22.) MM ut.] háztartásonként havonta 20 Ft. Az így befolyt összeg 50%-a a szerzőket illeti meg, 30%-a az előadóművészeket, 20%-a pedig a rádiót és 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom