Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - IV. fejezet. A szerzői jog korlátai
vízió a Szerzői Jogvédő Hivatallal köt ún. kisjogos szerződést [Szjt. 39. § (1) bekezdés]. Ez a szerződés kizárólag a zenei kisjogokra vonatkozik, a nagyjogok vonatkozásában mind a rádió, mind a televízió közvetlenül a szerzőkkel köteles szerződést kötni. A szerződés meghatározza, hogy mi tartozik az esetenként figyelembe veendő „nagyjog” fogalma alá, ami ezen kívül esik, az a csak kollektiven gyakorolható ün. „kisjog” körébe tartozik. E körbe tartozó művek felhasználásáért a rádió, illetőleg a televízió szerződésben meghatározott összeget fizet a Szerzői Jogvédő Hivatalnak. így például a televízió vonatkozásában a „nagyjog” fogalma alá tartozik:- zenés színpadi művek egészének vagy legalább egy teljes felvonásának sugárzása,- zenés színpadi művek televízióadás céljára megrövidített változata, ha annak terjedelme a 20 percet meghaladja, a 20 percbe csak a színpadi műből vett részlet ideje számítható be, nem pedig a teljes műsor,- a színpadi művek kísérőzenéje, amennyiben az illető színpadi művel együtt kerül előadásra,- zeneműre készített koreográfiái művek (zene vonatkozásában), ha azok terjedelme a 20 percet - komolyzenei műveknél a 10 percet meghaladja. Nem érinti ez a koreográfus vagy az egyéb szerzőknek az MTV által rendezendő jogdíját. A jogdijat a Szerzői Jogvédő Hivatal a zeneművek sugárzásának időtartamát is feltüntető műsor alapján osztja fel a magyar és a külföldi szerzők között. A külföldi szerzőket megillető jogdíjat a Szerzői Jogvédő Hivatal az illetékes külföldi jogvédő társasággal számolja el az azokkal kötött kétoldalú viszonossági szerződés alapján. A magyar szerzők ugyanezen az alapon kapják meg a külföldön sugárzott műveikért őket megillető jogdíj at. A rádió és televízió a felhasználástól számított 15 napon belül köteles a szerzőt értesíteni és egyben közölni a jogdíj nagyságát. A zenei „kisjogdíj” esetén ezt a közlést a Szerzői Jogvédő Hivatalnak küldi meg és a díj kifizetése a Szerzői Jogvédő Hivatallal kötött szerződésben megállapított feltételek mellett történik. Ugyancsak a Szerzői Jogvédő Hivatalon keresztül fizeti a rádió és televízió a színházi közvetítésekért fizetett dijakat [RTr. 12. § (2) bekezdés értelmében a színházi közvetítésért járó, valamint a devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő személyeknek járó jogdíj at (106/1952. (XII. 31.) MT sz. rendelet 9- §)]• A rádió és televízió működése ma már nem képzelhető el anélkül, hogy műsoraikat előre elkészítsék, ami azzal jár, hogy a műsorról hang- és képrögzítést kell készíteni. E rögzítések nélkül gyakorlatilag lehetetlenné válna nemcsak a tervszerű műsorszolgáltatás, de a műsorok zavartalan lebonyolítása sem volna keresztülvihető. E műszaki kényszerhelyzet következtében szükséges a műsorok rögzítése. Ez a rögzítés azonban csak segítő eszköze a sugárzásnak és a rögzítés alapján a rádió, illetőleg a televízió a műsort csak egyszer sugározhatja. E rögzítési engedély nem jelenti, hogy a rádió és televízió jogot szerzett a rögzítés sugárzáson kívüli felhasználásra, például nem használhatja a rögzítést hanglemezgyártás vagy filmgyártás céljára. Az Szjt. 23. § (1) bekezdésének e rendelkezése leszögezi, hogy a sugárzó szerv rögzítési joga kizárólag az Szjt. 22. § (1) bekezdése alapján felhasználható művekre vonatkozik, és azokat felirattal is el lehet látni. A rögzítés csak saját adásban használható. Amennyiben a sugárzó szerv többször használja fel a rögzített programot, erre jogosult, de minden egyes esetben további díjazást kell fizetnie. Az Szjt. 23. § (1) bekezdése alapján két tényállást kell megkülönböztetni, az egyik a késleltetett adás, a másik az ismételt adás. A késleltetett adás nem élő-103
