Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
V. Szabadalmi osztályozás
totxa, I.-AXI, jelzettel. Kialakulása idejének figyelembevételével az inkább az osztrák-cseh, mint a magyar ipar struktúrájára épült fel. így pl.^ugyanabba a főosztályba tartoztak a vasút és az erőgépek, másik főosztályba a kémia, magában foglalva a sörfőzést, a cukorgyártást, a szeszipart, az élesztő— és ecetgyártást, továDbá a gyógyszergyártást. Ezzel szemben külön önálló főosztályt képezett a kozmetikai ipar. ma ez rendkívül elavultnak, túlhaladottnak*tűnik, de annak tűnt már 1949-ben is, amikor Magyarország átvette az előzőekben /V.fej. 2.pont/ ismertetett német osztályozási rendszert. Az Országos Találmányi Hivatal 1962-ben kiadta a magyar Osztálymutatót, ami ugyan tartalmazta a 39 osztályt, de ezeket nem bontotta" a kb. 20 000 csoportra,hanem bizonyos csoportösszevonásokat alkalmazott /pl. 13 c 14-30/. így a széles körű, finom német bontás helyett durvábban bontott, összevontabb osztályozás nyert bevezetést. Ez a német osztályozás lefordítását megkönnyirette, kisebb, szükebo anyag került miadásra, a használata bizonyos mértékoen egyszerűsödött. Eleinte, amig a leirások száma viszonylag kevés volt, ezen egyszerűsített átvétel folytán a kutatási munka is egyszerűbben ment, s egyszerűbb volt a raktározás, a tárolás is. Problémák akkor jelentkeztek, amikor a németek saját rendszerükben bizonyos átcsoportosításokat, bővítéseket végeztek, 3 ezek nálunk az összevonás miatt nem voltak átvehetők, ezeket nem volt lehetséges végrehajtani. Ettől kezdve a magyar és a német osztályozási rendszer már nem volt azonos. A lerövidített német osztályozáson alapuló rendszer az 1969 év végéig volt érvényben, és az 1970. január 1-ével adta át helyét az akkor bevezetett nemzetközi Szabadalmi Osztályozásnak. 4. A NEMZETKÖZI SZABADALMI OSZTÁLYOZÁS, ANNAK ALKALMAZÁSA Uj, modern és nemzetközi szabadalmi osztályozási rendszer létrehozását két döntő tényező tette szükségessé. Az egyik a XX. század második felében végbemenő technikai forradalom, amely nem várt, szinte hihetetlen mérvű, eddig sohasem látott ipari fejlődést, változást hozott. Uj iparágak nőttek fel széditő gyorsasággal, szinte a szemünk láttán /pl. nukleáris technika, rádió, televízió, űrhajózás, rakétatechnika stb./, más iparágakban robbanásszerű fejlődés történt /pl. a vegyiparban és különösen azon belül a műanyagipar kifejlődése, a gyógyszeriparban az antibiotikumok stb./. Ezeket az uj iparágakat, ipari területeket a meglévő osztályozási rendszerekbe nagyon nehezen lehetett beilleszteni. A másik alapvető tényező, ami változást sürgetett, a szabadalmak számának állandó emelkedése. A világon ma a megadott szabadalmak száma 12 millió fölött van, persze ezek túlnyomó része már nem élő szabadalom, de figyelejibevételük a kutatások nagy részéhez még ma is szükséges, nélkülözhetetlen. Ez az önmagában is hatalmas szám pedig évente mintegy 500 ezerrel növekszik, sőt a növekedés mértéke is állandóan emelKedőuen van. Már előbb utaltunk arra, hogy a Különböző országokban több osztályozási rendszer volt érvényben. Az óriási leirásmennyiséget - amint már emlitettük - több osztályozási rendszer szerint vették állományba a szabadalmi hivatalok szabadalom Párái. Ezért a kutatónak, bármilyen céllal kutatott is, sokféle osztályozási rendszert kellett igen alaposan ismernie, hogy kutatása tárgyát azok szerint helyesen be tudja osztályozni és a beosztályozás alapján kutathasson, márpedig eredményesen kutathasson. 72
