Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
VIII. Szabadalmi tájékoztatás gépesítése
E példa kódszámainak figyelembevételével, az unitermek párosításából eredő párosított kapcsolatok a következő kddszámokat adják: például a szélsebesség kódszáma 2642, a szélcsatorna kódszáma 2636, a szélsebesség mérés kódszáma 264280, a fiizetszél kódszáma 6326. A példából is jól látható a logikátlan számfelépités és a nagy számsor. A téves kombinációk veszélye is elég nagy, például a "csatorna" Uniterm 36 kódszáma, bármilyen csatornát is jelenthet, tehát az általánosan értett vízlevezető csatornát, a példa szerinti szélcsatornát vagy a híradástechnikában használt hírközlő csatornát. A "csatorna" Uniterm minden esetben 36 kódszámot kapott és csupán az előtte vagy utána következő más kódszámok különböztetik meg. Hasonló a helyzet a "szél" unitermnél is, mert például akár a meteorológiai szálról van szó, vagy valaminek a széléről /füzetszél/, ugyanazt a 26 kódszámot kapja. Elvileg lehetséges volna, hogy más fogalmakat is jelentő, de az emberi nyelvben azonos szóval leirt unitermhez más-más kódszámot rendeljenek, ez azonban az alapjában egyszerű felépitásü unitermrendszert erősen bonyolulttá tenné. A kódolás tehát - akár hierarchikus, akár párosított felépítésű kulcslistákat használnak - nem egyszerű feladat. Szerencsére azonban a szabadalmi leírások a nemzetközi, illetve az illető ország szabadalmi osztályozási rendszere szerint már - jelenleg is - bizonyos mértékig szelektálásra kerülnek. A meglévő szabadalmi osztályozás kisebb igény esetén kódlista készítésére is felhasználható. Aránylag egyszerű a helyzet a kódolás szempontjából, ha a szabadalmi leírások feldolgozása során nem a leírásokban lévő műszaki tartalmat kívánják feldolgozni, hanem a szabadalmi leírások különféle egyéb adatait. Például időponti adatokat /bejelentés időpontja, közzététel időpontja, évi illeték esedékessége/, vagy a szabadalmasra, a feltalálóra vonatkozó adatokat stb. Ilyen jellegű adatokat a célnak megfelelően időponti kóddal, illetve a szabadalmas, a feltaláló elnevezésére vonatkozó kódok segítségével lehet indexelni. Erre a kódrendszerre jellemző, hogy az azt használó intézmény sajátságai szerint épül fel /saját készítésű kulcslisták/. Alapvető fontosságú a korábban már ismertetett szabadalmi leírások feldolgozási szempontjainak ismerete, mert a legtöbb esetben aránylag egyszerű kulcslistával az adott feladat megoldható. Kódolás alatt általában azt az átalakító eljárást értettük eddig, amikor a deszkriptorokat tartalmazó szótárt hozzárendelt jelekkel látták el és kódszámokkal ellátott tezauruszt alkottak. A valóságban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A kódszámokkal ellátott tezaurusz megalkotásánál nem elegendő az, hogy a kódszám a deszkriptort kifejezze. Ismerni kell azt is, hogy a továbbiakban - például visszakeresésnél - milyen szerepe lehet a kódszámoknak és a kódszámok segítségével milyen műveleteket kivannak elvégezni, A rendelkezésre álló gép sajátosságait is figyelembe kell venni, mert nem mindegy, hogy a tárolás milyen tipusu lyukkártyákon történik, vagy tárolásra számítógépek mágneslemezes vagy mágnesszalagos adattárolóit használják-e fel. A nehézséget fokozza, hogy a számitógépek általában kettes számrendszerrel dolgoznak és a tizes számrendszerrel felépített kódszámokat minden esetben át kell fordítani a gép nyelvére. A tárolóknál továbbá nagy jelentőségű a különböző jelhelyek és pozíciók tervszerű felhasználása. A kódolás első fázisában kiválasztottuk a megfelelő deszkriptorokat, majd a kiválasztott deszkriptorokat jellel láttuk el, ezen az utón elkészültek azok a műszaki tezauruszok, amelyek a szabadalmi 120
