Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Második fejezet. A védjegyjog megszerzése
93 gával kapcsolatban hivatkozott döntésekben, amikor változó számokkal vagy változó színekkel leendő használatra vonatkozott a fél fentartása. A K.M. 87/1905. sz. határozata (Szász 645, eset) utalással a 7023/VI/1891. sz. körrendeletre, kijelenti, hogy „minden védjegy csak azon határozottan megkülönböztetett alakban részesül oltalomban, melyben lajstromozozva lesz.“ Az elsőség, amely a bejelentés időpontjához csatlakozik, ugyané gondolat egyenes vonalában, csak a bejelentés szerinti alakban áll fenn, ami viszont a bejelentéseknek megmásíthatatlanságát követelné még. Ezt a következést azonban már a törvény maga is elejti, amikor az avis preatable kiadásával kapcsolatban a fél belátására bízza egyebek között a bejelentés módosítását — viszont ez a módosítás csak cum grano salis gyakorolható. Nevezetesen két irányban van a módosítás korlátolva : idő és a módosítás jelentősége szempontjából. Az idői korlátozás sem a törvényben, sem a joggyakorlatban precíz keretekhez kötve nincs, de kétségtelen, hogy a kereskedelmi miniszter ill. ma a szabadalmi bíróság a kamarák lajstromkivonatainak felterjesztése alapján gyakorolt felülvizsgálat a során kivént módosításokat megengedetteknek kell tekinteni, viszont sem a védjegy átírása, sem megújítása* alkalmával a védjegy nem módosítható. Nem eszközölhető másrészt lényeges módosítás, hanem csak oly kisebb méretű változás, amely a védjegy összbenyomását nem érinti.** A magyar törvény rendszere és az annak nyomán kialakult gyakorlat az esetek túlnyomó nagy részében alig teremt a bejelentés és a belajstromozás között olyan közbülső időt, amely, alkalmas volna arra, hogy a lajstromozás előtti módosítás jogát aktuálissá tegye. A német törvény elővizsgálati rendszere, minthogy a bejelentés és lajstromozás időpontjai jobban elkülönülnek és a kettő között érzékelhető időtartam van, a közbülső időben, a lajstromozás előtt eszközölt módosítás lehetősége is meg van. Seligsohn ugyancsak hangsúlyozza, a módosítással összefüggésben az elsőbbség fontosságát, de a német gyakorlat praktikus okokból szintén enged a módosítást kizáró logikai merevségből, amint arról Seligsohn könyve is számot ad. (54. 1.) Eszerint a német gyakorlat megengedi, hogy a védjegy egy része, amely egy már létező védjegyet sért, elhagyassék, sőt a német Patentamt még az árúnemek kibővíté* V.ö. K.M. 894/90). Szász. 665. eset és 25552/1890. sz. rendelet 10. §. ** K.M. 236/1902. sz. hat- Szász 684 eset.
