Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Függelék
XXIX Bármelyik szerződő ország állampolgárai, akik saját országuk állami jelvényeinek, jegyeinek és bélyegeinek használatára jogosultak, ezeket még abban az esetben is használhatják, ha azok egy másik országnak állami jelvényeihez, jegyeihez és bélyegeihez hasonlók. A szerződő országok kötelezik magukat, hogy meg fogják tiltani a kereskedelmi forgalomban nem engedélyezett más országbeli címereknek a használatát, ha ez a használat az illető árúcikk származása tekintetében megtévesztésre adhatna alkalmat. Az előző rendelkezések nem szolgálhatnak akadályául annak, hogy az egyes országok a 6. cikk 2. bekezdésének 3. pontja alkalmazásával visszautasíthassák vagy megsemmisíthessék az olyan védjegyeket, amelyek jogosulatlanul állami címereket, zászlókat, rendjeleket és más állami jelvényeket, vagy az Unió egyik országa által elfogadott hivatalos jegyeket és bélyegeket tartalmaznak. 7. cikk. Annak az árúnak természete, amelyre a gyári vagy kereskedelmi védjegyet alkalmazni kell, semmi esetben sem szolgálhat akadályul a védjegy belajstromozására. 7/b) cikk. A szerződő országok kötelezik magukat, hogy olyan egyesülések védjegyeit, amelyeknek fennállása a származási ország törvényével nem ellenkezik, belajstromozásra elfogadják és oltalmazni fogják akkor is, ha ezeknek az egyesüléseknek ipari vagy kereskedelmi telepük nincs. Mindazonáltal mindegyik ország maga állapítja meg azokat a különleges feltételeket, amelyek alatt valamely egyesülésnek megengedi, hogy védjegyeit oltalom alá helyezhesse. 8. cikk. A kereskedelmi név, a bejelentés vagy belajstromozás kötelezettsége nélkül, az Unióhoz tartozó minden országban oltalomban részesül, tekintet nélkül arra, hogy alkotó eleme-e valamely gyári vagy kereskedelmi védjegynek, vagy sem. 9. cikk. Minden árú, amely valamely gyári vagy kereskedelmi védjeggyel, avagy kereskedelmi névvel jogosulatlanul van ellátva, a bevitelkor lefoglalás alá esik az Unióhoz tartozó mindazokban az országokban, ahol e védjegynek vagy kereskedelmi névnek törvényes oltalomra igénye van. A lefoglalást foganatosítani fogják abban az országban is, ahol az árút a megjelöléssel jogosulatlanul ellátták, vagy abban az országban, ahová az árút bevitték. Lefoglalásnak mindegyik ország belső törvényhozásának megfelelően akár az ügyészségnek, akár bármely más illetékes más illetékes hatóságnak, akár valamely érdekelt félnek, természetes vagy jogi személynek kérelmére lesz helye. A hatóságok nem kötelesek a lefoglalást teljesíteni abban az esetben, ha az árút az országon átviszik. Ha valamelyik ország törvényhozása a bevitelkor való lefoglalást nem engedi meg, a lefoglalást a beviteli tilalom vagy a belföldön foganatosítandó lefoglalás helyettesíti. Ha valamelyik ország törvényhozása sem a bevitelkor való lefoglalást, sem a beviteli tilalmat, sem a belföldön való lefoglalást nem engedi meg és addig is, míg az erre vonatkozó törvényes rendelkezéseket megfelelően nem módosítják, e rendszabályok helyébe azok a jogcselekmények és eszközök lépnek, amelyeket ily ország törvénye hasonló esetben a belföldieknek biztosít. 10. cikk. Az előbbi cikk rendelkezései alkalmazást nyernek mindazokra az árúkra, amelyek a származás megjelöléseként valamely meghatározott hely vagy ország nevével hamisan vannak ellátva, ha az illető megjelölés valamely költött vagy csalárd szándékkal
