Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)

Függelék

IX 1921 : XXII. TÖRVÉNYCIKK a védjegyek oltalmáról rendelkező törvények módosításáról és kiegészítéséről. (Szentesítést nyert 1913 évi április hó 13-ón. — Az Országos Törvénytárban kiadatott 1913. évi április hó 24-én.) Az 1. §-t az 1925: XII. t.-c. 6. §-a hatályon kívül helyezte. 2. §. Ipari célú jogképes egyesülések — ideértve ipari tevékeny­ségükben az államkincstárt és a többi közjogi személyeket is, — még ha az árúk előállítására, vagy forgalomba helyezésére berendezett vál­lalatuk nincs is, lajstromozás végett oly védjegyeket is jelenthetnek be, amelyeket tagjaik saját vállalataik árúinak megjelölésére használni jogosultak (együttes védjegy, kollektiv védjegy). Az együttes védjegyre a védjegytörvényeknek a védjegyre vo­natkozó szabályait az alábbi 3—6. §-okból folyó eltérésekkel kell al­kalmazni. 3. §. Az együttes bejelentő egyesülésnek alapszabályait (illetőleg társasági szerződését vagy szabályzatát) a m. kir. szabadalmi bíróság­nál és az illetékes kereskedelmi és iparkamaránál be kell mutatni. Az alapszabályokban meg kell jelölni: az egyesülés nevét, székhelyét, célját és képviseletének módját, valamint azt, hogy az együttes védjegyet kik és milyen feltételek mellett használhatják ; továbbá, hogy a tagtól a védjegy használatát mily okból lehet megvonni és végül, hogy a ta­gokat védjegybitorlás esetében mily jogok illetik és mily kötelezettsé­gek terhelik. Az alapszabályoknak minden későbbi változtatását a szabadalmi bíróságnál és a kereskedelmi és iparkamaránál szintén be kell jelenteni. Az alapszabályokat mindenki megtekintheti. Az együttes védjegy lajstromozása szabadjelzés (1890: II. t.-c. 3. §-ának 3. pontja) okából akkor nem tagadható meg, ha az árúk megjelöléseként oly vállalkozók körében volt általánosan ismeretes, kik a bejelentő egyesülésnek tagjai. 4. bek. A lajstromban az együttes védjegyet kifejezetten, mint ilyent kell megjelölni. A 3. bekezdést az 1925: XII. t.-c. 6. §-a hatályon kívül helyezte. 4. §. Az együttes védjegy bejelentésén és belajstromozásán ala­puló jogot átruházni nem lehet. 5. §. Az együttes védjegyet az 1890 : II. t.-c. 21. §-éban, valamint az 1895 : XLI. t.-c. 3. és 4. §-ában felsorolt eseteken felül — még pe­dig bárkinek kérelmére — törölni kell, ha az egyesülés megszűnt, vagy ha az egyesülés eltűrte, hogy az együttes védjegyet jogosulatlanul használják. A vállalat megszűnése okából az együttes védjegyet nem lehet törölni. 6. §. Az együttes védjegy bitorlásából kifolyólag megindított el­járás során megállapított jogok kiterjednek az egyes tagnak okozott kár megtérítésére is. 7. §. Az 1895 : XLI. t.-c. 8. és 9. §-a hatályon kívül helyeztetik és helyükbe a következő szöveg lép : Aki kizárólagos használati jogot mást illető védjeggyel jogtala­nul ellátott árút, ezt tudva forgalomba hoz, vagy árúsít, úgyszintén aki valamely védjegyet ily célból utánoz, az, amennyiben cselekmé­nye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el s hat hónapig terjedhető fogházzal és tíz pengőtől nyolcszáz pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A mellékbüntetést kiszabott pénzbüntetést behajthatatlansága e­­setében helyettesitő szabadságvesztésbüntetés tartama egy évet nem haladhat túl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom