Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)

Első fejezet. Alapfogalmak

32 nyira helyte/en maga a szemlélet. A szabad jelzés nem a fél praesumált lemondási oka akaratából szünteti meg a védjegyet, hanem azért mert a védjegy distinctiv erejét elvesztette. A dis­­tinctív erő elvesztése pedig a fél akaratától függetlenül követ­kezik be. A distinctiv erő fennforgása ténykérdés, ami azon fordul meg, hogy a közönség mit ért valamely jelzésen. Ha a közönség felfogásában a jelzés nem jelent egy konkrét válla­lattal való kapcsolatot, hanem a jelzést egyszerűen árúcciknek fogják fel, tekintet nélkül arra, hogy az árú, mely vállaiatból ke­rült ki, ekkor a jelzésnek distinctiv ereje nincs és ha használ­tatott volna is, ezt elvesztette. A jognak az árúnévvé való ala­kulás tényét nem lehet negligálni. A jog nem helyezkedhetik a vitatkozó philosophus álláspontjára, aki a vele szembeszege­zett tényekre való hivatkozást ezzel akarta elütni: Les feits ont tort. 6. Állandó vitakérdés, hogy a szabadjelzéssé való át­alakulásnak előfeltétele e a mások használatának jóhiszemű­sége, vagy a használat jóhiszeműségére tekintet nélkül az át­alakulás a használat bárminő általánossága esetére megtör­tént. Minthogy nézetünk szerint mindezen kérdések területén irányadó az az önmagában elismerrt tétel, hogy a szabadjel­zésnek a védjegylájstromozra való alkalmatlansága a dis­tinctiv erő hiányán alapszik, a használat jó vagy rosszhiszemű­ségét irrelevánsnak kell tekintenünk. Akár jóhiszeműek. akár rosszhiszeműek voltak az egyes felek, akik a jelzést használat­ba vették, — megeshetik, sőt ez a valószínű, hogy egy részük jóhiszemű, más részük rosszhiszemű volt — a jelzés ha álta­lában használttá válik, a közönség számára tájékoztató erejét elveszti. Distinctiv erő hijján nincs védjégyképessé és közön­­bös, hogy a distinctió erő jóhiszemű vagy rosszhiszemű használat folytán szűnt meg. Adler a szabadjelzése minő­ség szempontjából az általános használat mellett ugyan­csak a distinctiv erő hiányát tartja fontosnak. „Allgemeiner Gebrauch und Verlust der Distinktivkraft des Zeichens sind also wesentliche Erfordernisse für die Freizeichenbildung“ (Id­m. 117 1.) Azt a birtokállományt, hogy a közönség tudatában a jelzés valamikor egy specialis vállalatot idézett fel, akármely bitorló elleni jogi fellépéssel visszaszerezni nem lehet. Ha el­vileg nem tartjuk is kivétel nélkül követendő szabálynak a vigilantibus iura tételét, az érdekeltek vessenek magukra, ha a sokszoros bitorlást annyira passive tűrték, hogy a lajstromo­zott védjegynek a vállalatra utalását engedték a közönség tu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom