Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
355 ellenkezik. A mi versenytörvényünk 1. §-ában foglalt generális klauzulával Magyarország ezen kötelezettségének is eleget tett. 27. Az Egyezmény 11. cikke az Uniós államok bármelyikének területén rendezett hivatalos, vagy hivatalosnak elismert nemzetközi kiállításokon közszemlére kitett árún alkalmazott védjegyek tekintetében a belföldi törvények szerinti időleges oltalmat biztosítják. A kiállítással szerzett időleges oltalomról fentebb a harmadik fejezetben foglalkoztunk. Az ott adott fejtegetések, minthogy az egyezmény a belföldi törvényeknek megfelelő időleges oltalomról szól, ide is kihatnak. A kiállítási időleges oltalom az Egyezmény kifejezett rendelkezése szerint nem hosszabbíthatja meg az Egyezmény 4 cikkében említett határidőket, ennek folytán az elsőbbségi jog érvényesítésének határideje ily esetekben nem a hazai lajstromozás kérelmezésétől, hanem az árucikknek a kiállítás területére való behozatalának időpontjától számítandó. Úgy ezen időpont megállapítására, mint a kiállított árúcikk azonosságának megállapítására a belföldi hatóság az általa szükségesnek talált bizonyítékokat követelheti. Bár az egyezmény nem említi, nyilván követelhető a belföldi hatóság részéről, hogy a kérelmező igazolja a kiállítás hivatalos, illetve hivatalosan elismert jellegét. 28. Az egyezmény kötelességévé teszi a szerződő államoknak, hogy a szabadalmak, minták és védjegyek nyilvánosságra juttatása végett központi bejelentési hivatalt rendezzenek be, amely időszaki hivatalos értesítőt ad ki. Ennek az intézkedésnek a központi védjegylajstromnak létesítése, illetve a „Központi Védjegyértesítő“ megjelentetésével Magyarország eleget tett. A lajstromozás kamarai terület szerinti megosztottsága ezzel nem ellenkezik, mert az egyezmény csupán a védjegyek nyilvánosságra juttatása érdekében írja elő a központosítást, hogy egy centrális helyen legyen nyerhető felvilágosítás. Ugyanígy: Dr. Halla Aurél: A védjegyügyi eljárás. Kér. Jog 1933. júniusi számában. 29. Az egyezmény 15. cikke fenntartja a szerződő országok számára azt a jogot, hogy egymásközött külön megállapodásokat létesíthessenek. Ezek a megállapodások az egyezmény rendelkezéseivel nem ellenkezhetnek. Ez a kijelentés természetszerűen abban az irányban értelmezendő, hogy az egyezményben megteremtett kölcsönös jogvédelem köre nem szűkíthető. 30. Az egyezményben részt nem vett államok az egyezményhez utólag csatlakozhatnak. Az egyezmény kötelezi az
