Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
345 mező köteles nyilatkozatot kiállítani, amely a bejelentés idejét és országát megjelöli. Az egyes államok maguk határozhatják meg azt a legkésőbbi időpontot, ameddig a nyilatkozat megteendő. Az előbb említett miniszteri rendeletek szerint nálunk ez a nyilatkozat a magyar lajstromozás iránti kérvényben teendő meg. Az egyes szerződő országoknak joguk van követelni a korábban benyújtott bejelentés másolatát. Ezt a másolatot azon hatóság, amelynél az eredeti kérvény benyujtatott, igazolási záradékkal látja el és ez az igazolási záradék minden további hitelesítés alól mentes. Ennek a másolatnak benyújtási határideje a hágai szöveg újítása szerint (korábban a határidőre rendelkezés nem volt) ez utóbbi bejelentéstől számítandó 3 hónap. E másolaton felül követelheti az egyes államok részéről az illetékes külföldi lajstromozó hatóságnak a bejelentés napját igazoló bizonyítványa és ennek fordítása. A bejelentés benyújtásának időpontjában az elsőbbségi nyilatkozatra vonatkozóan egyéb alakiságok nem kívánhatok, de később más igazolások is követelhetők. Az egyes országok számára fenn van tartva az a jog, hogy az elsőbbség igénybevételére megszabott alakiságok be nem tartásának következményeit megállapíthatták, de ezek a következmények az elsőbbségi jog elvesztésén túl nem terjedhetnek. A szerződő államokban eszközlendő folytatólagos lajstromozás időpontjában e további igazolások bekívánása megint csak azon az alapon van eltiltva, hogy az elsőbbség igénybevételére rendelkezésre álló rövid határidő alatt a netán kívánt igazolásoknak a kérelmező fél nem tud eleget tenni. Viszont, amint a fentiekben neveztük, az ekként quasi hitelezett lajstromozás utólagos felülbírálására további igazolások is bekérhetők, amely további igazolások szükségessé válhatnak a védjegynek a nemzetközi egyezménytől független elbírálására, de a nemzetközi egyezmény alapján fennállójárulékossági elvre és ebből folyóan a belföldön lajstromozott védjegy anyajogának a saját országában való fennállására vonatkozóan. 14. Az egyezménynek az elsőbbséégi jogról rendelkező 4-ik cikke „a szerződő országok egyiké“-ben történt bejelentésről beszél, anélkül, hogy akárminő rendelkezést tartalmazna abban az irányban, hogy mely országban kell az első lajstromoztatásl eszközöltetni. Az egyezmény 6. cikke használja első alkalommal a „származási ország“ kifejezést; a 6-ik cikk 1. bekezdése szerint a származási országban szabályszerűen bejegyzett gyári vagy kereskedelmi védjegy, az; Unió többi orszái