Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
330 bárki, ügyvéd, szabadalmi ügyvivő vagy magános is megnevezhető és az sem kellék, hogy a képviselő a vállatnak egyéb vonatkozásban megbízottja, üzleti alkalmazottja legyen. 10. A képviselő jogkörét a törvény nem határozza meg. A törvény intenciója csak passzív hatáskört juttatna a képviselőnek, nevezetesen a védjegyet érintő kézbesítések átvételére, A képviselő nem válik ezzel azon eljárás alanyává, amelyben a kézbesítés kezéhez történt. Minden esetre feljogosítottnak kell tekinteni a képviselőt arra, hogy a védjegytulajdonos nevében perbeli képviselőt nevezzen meg. Ugyanígy jogosultnak kell tartani a képviselőt perbeli képviselő-ügyvéd vallására, ha ő lép fel kezdeményezően. A képviselő tehát akár a szabadalmi bíróság, akár a rendes bíróság előtt eljárást indíthat, panaszt, keresetet, feljelentést nyújthat be, mindezen eljárások céljaira ügyvédet hatalmazhat meg, de mindig a védjegytulajdonos nevében. Kérdés, hogy a védjegyre vonatkozó közpolgári (a rendes bíróság előtt folyó) perekben a képviselő útján perbevonható-e a védjegybirtokos. A német törvénnyel egyezően (ld. alább) egyezően a képviselő ebbeli jogkörét a magyar jog szempontjából is fennállónak tartjuk. De már nem tartjuk a polgári perekben alkalmazhatónak azt a tételt, hogy képviselő hiányában a védjegybirtokos idézése és meghallgatása nélkül a polgári bíróság határozhat. Ezt a rendelkezést a törvény 5. §. ut. bekezdése a védjegy törlésére irányuló kérelemre korlátolja, a polgári perre tehát ez ki nem terjeszthető. Viszont, amint ezt a bpesti büntető törvényszék 11.46804/1906. sz. ítélete (Szász 814. eset) helyesen emeli ki, a képviselő nevezése magát a külföldi védjegytulajdonost nem fosztja meg attól, hogy közvetlenül ő járjon el. A német védjegytörvény 23. § a a képviselő jogkörét tüzetesen megjelöli . . . „ist zur Vertretung in dem nach Massgebe dieses Gesetzes stattfindenden Verfahren, sowie in den das Zeichen betreffenden bürgerlichen Rechtstreitigkeiten und zur Stellung von Strafanträgen befugt.“ Allfeld a képviselő kizárólagos jogosultságát vitaija. Szerinte a védjegybirtokos maga el sem járhat (686. 1.) Ezt az álláspontot Allfeld csak kénytelenségből vallja, mondván, hogy a törvény szóhangzata ezt előírja. A német irodalom többsége és a gyakorlat nem ezen az állásponton van, de a magyar törvény szövege a védjegytulajdonos személyes eljárását kizáró rendelkezést nem is tartalmaz. Érdekes két kérdést vetett fel a budapesti büntető járásbíróság B. III. 209/905. sz. ítéletében elbírált eset. A visszavo-