Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
327 b) törlési eljárás (akár perenkívüli, akár peres) esetén a külföldi meghallgatása nélkül is hozható határozat. (Védjegynovella 5. §. 1. és utolsó bekezdése). ad a) Ellenmondónak — mert gyakorlatilag értéktelen — látszik az oly védjegyjog, amely létezik ugyan, de nem érvényesíthető. Ilyen helyzet azonban más vonatkozásban is adódik a védjegyjog területén. A védjegy átruházásról szóló második fejezet VIII. szakasz 5. pontjában ismertettük a törvény azon rendelkezését, hogy az átvevő vállalat védjegyjogait nem érvényesítheti, amíg a védjegy lajstrombeli átírása meg nem történt (1913 : XII. tcikk 4. §. 2 bek.). Itt is találkozunk tehát a védjegyjogi ius nudum alakzatával. A ius nudum azonban, amint az átruházás esetén, úgy a most tárgyalt esetben is teljessé válhatik. A védjegyjog ezen elméletinek tűnő megszerzése gyakorlati jelentőséggel is bír, ha a lajstromozás szerinti elsőségre gondolunk. A külföldi vállalatnak tehát gyakorlati érdekei fűződhetnek ahkoz, hogy védjegye lajstromoztassék, aminek érvényesíthetősége érdekében majd utóbb tesz eleget a képviselő bejelentési kötelezettségének. Arról, hogy a lajstromozásból folyó jogok nem érvényesíthetők, a nudum ius-nak az utólagos képviselő nevezés általi kiteljesedésével járó következése, hogy a képviselő megnevezése után azon cselekmények ellen is kereshető jogvédelem, amely cselekmények elkövetése a képviselő megnevezése előtti időre esnek, mint ahogyan ez a helyzet a párhuzamos esetben a védjegy átruházás későbbi lajstromozásánál is. Az érvényesítés csupán fel van függesztve, de ha az akadály megszűnik, a jogérvényesítésnek szabad az útja. A védjegyoltalomnak a képviselő megnevezéséig terjedő időleges szünetelteltését helyeselte Dr. Szente Lajos az Országos Ipar Egyesület részére készített előterjesztésében. Annak az álláspontnak, hogy a képviselő nevezés a lajstromozásnak nem előfeltétele, kifejezést ad a fentebb hivatkozott miniszteri határozat is, amikor utal arra, hogy „nincs joga egyik szerződő államnak sem ahhoz, hogy a kötött egyezmény határozmányain túl állítson fel kizárólag külföldieket illető lajstromozást megszorító intézkedéseket“. Az 5. §. nem a külföldi védjegyek lajstromozhatósága, hanem a lajstromozott védjegyekből folyó jogok érvényesítése és a védjegyek törlése tekintetében állít fel szabályt. Ezzel ellenkező álláspontra helyezkedett a K.M. 108. 152/1907. sz. rendelet (ld.: Szász 701. oldal).
