Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
28 mények), a jog sem követi kivétel nélküli elvként, (ld. az 1883: XVIII. tcikket az állami címer használatáról) — sértené is, ha egyetlen vállalat nyerné el a királyi család arcképeinek, vagy valamely közhatósági címernek a használatát kizárólagos joggal. Az ily kizáróalgos használati jog nem az árú jósága által megszerzett presztízst, hanem egy előlegezett — egyelőre még ki nem érdemelt bizalom előnyeit nyújtaná az illető vállalatnak, ami annálinkább megtévesztőleg hatna, mert hiszen a használati jog nem is függ engedélyezéstől, és így elesik az érdemességnek az engedélyezést megelőző több-kevesebb garanciát nyújtó vizsgálata (ami az állami címer használatának engedélyezésénél megtörténik) és a használatot a vállalat önelhatározásából veszi foganatba, vagyis a vállalat önkényévé adományozná meg magát az érdemesség látszatának felkeltésével. A címer használatot az érdemességhez köti az 1883: XVIII. te., amely kormányhatósági engedélyt kívánt meg a címer használatához. De a védjegytörvény is ugyanezen állásponton van. A királyi család tagjainak arcképei, vagy a közhatósági címerek ugyanis nem teljességgel képtelenek a védjegyeztetésre, hanem amint a törvény hivatkozott szakasza mindkét pontra vonatkozólag külön kiemeli, csak akkor, ha kizáró- 1 a g az arckép, vagy a címer szolgálna árujelzőül. Pozitív irányban is kifejezésre jut ez a gondolat a törvény 4. §-ában, amely szerint a királyi család tagjainak arcképe, vagy a közhatósági címer igenis képezheti a védjegylastromozás tárgyát, mint a védjegy alkatrésze. Ez esetben is azonban megkívánja a törvényaz egyébként fennálló szabályok értelmében szükséges engedély előzetes igazolását. Ugyancsak szükséges ez az előzetes igazolás a lajstromoztatni kért kitüntetés használatának jogosultságára. Az a körülmény, hogy az arckép, vagy címer csak mint a védjegy alkatrésze lajstromozható, vonja maga után, hogy az alkatrész minőségnek valóságosnak és nem mondvacsináltnak keli lenni. Ha a védjegy nem áll másból, mint az arcképből, címerből és egy övező grafikai ábrázolásnak alig tekinthető keretből, a törvény szó hangzatának talán elég volna téve. Szükséges azonban, hogy a védjegynek az arcképen, címeren felüli egyéb része is bírjon önálló jelentőséggel és ne szolgáljon ez a többi rész csak Potemkinfalnak oly irányban, hogy a védjegy lényegileg csak az arcképből, címerből áll. Az arcképnek, címernek ilyen önállósággal nem biró, az arcképhez szinte hozzátartozónak tekintett keret megkerülése volna a törvény eme tilalmának, hogy az
