Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
298 (lásd kivételesen az üzletvezető felelősségéről szóló Szász 805 esetet, ahol is azonban az üzletvezető előző tönkrejutása folytán a formailag mások neve alatt folytatott üzletben valójában tulajdonosként ténykedett), a gyakorlat tehát nem igen foglalkozott a szerepkörök elhatárolásával, A védjegytörvény az alkalmazottak szerepéről egyáltalán nem szól. E tekintetben a versenytörvény a codificationak haladottabb álláspontját képviseli, mikor a vállalat tulajdonosának büntetőjogi felelősségét az alkalmazott, vagy megbízott ténykedéséért a 19. §-ban önállóan szabályozza. A versenytörvény 19. §-a a vállalattulajdonost azonban nem a versenycselekmény elkövetéséért, hanem az alkalmazotti ténykedés megelőzésének elmulasztásáért bünteti (lásd Vámbéry Rusztem feltegetéseit — Beck Vámbéry: A tisztességtelen verseny magyarázata 63. lap). A védjegytörvény említett fogyatékossága folytán, ha a bíróság nem akarta a vállalattulajdonost szabadjára engedni, nem igen tehetett mást, minthogy a tulajdonos felelősségét az alkalmazott tényéért közvetlenül megállapítja. A tulajdonos: felelősségnek a közvetett tettesség kategóriával való gondolati összefüggését fentebb 19. pont alatt mér kifejtettük volt. A közvetett tettesség az elméleti rendszer szempontjából érthetővé teszi, hogy az alkalmazott külön felelősségre, vonása elmarad, mert a közvetett tettesség esetén az alkalmazott csak egyszerű eszköz a közvetett tettes kezében. Még egy más szempont is szólhat adott körülmények között az alkalmazott büntetlensége mellett, hogy t. i. az alkalmazott esetleg nem tudta az eljárás jogtalanságát, mert nem volt tudomása a sértett felet illető védjegyről, ami azonban mindig külön bizonyítandó ténykérdés. A versenytörvénynek az alkalmazott önálló büntetőjogi felelősségét kimondó tétele azért is indokoltabb, mert míg az alkalmazott ténykedése védjegybitorlás esetén rendszerint a főnök által beszerzett, a védjeggyel jogtalanul ellátott árú kiszolgálásában áll és így az alkalmazott a raktáron levő árú kiszolgálását aligha tagadhatja meg állásának veszélyeztetése nélkül, az ő eljárása tehát inkább kényszerű, mint kezdeményező, addig a versenytörvénybeli cselekményekhez az alkalmazottnak önálló, reá nem kényszerített elhatározása is szükséges. A versenytörvény szerinti cselekményeknél az alkalmazott szolgálja, sőt keresi a főnök érdekeit, a főnöknek való kedveskedést, de a versenytörvényben megszabott cselekmények elkövetése nem egy adott helyzetnek kényszerű folyoményamint amikor az alkalmazott a raktáron levő árut eladja. A ver
