Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
292 Mindkét esetben ismert vállalatok szóvédjegyéről volt szó. A sértett az egyik esetben a Törley pezsgőgyár, másik esetben a Brázay sósborszeszvállalat volt. Úgy a Törley név, mint a Brázay név a sértett vállalatok javára védjegyként is lajstromoztatott. A vádlottak mindegyike névmagyarosítás útján jutott a Toriéi, illetve Brázai névhez, amelyet aztán, mint saját cégük nevét, saját pezsgő, illetve sósborszesz árúikon is használtak. A lényegtelen védekezéseken felül (az „y“ szembeállítása az ,,i“-vel) az eldöntendő kérdés valójában a védjegytörvény 5. §-ának értékelése volt. A bíróságok mindkét esetben megállapították a bűnösséget (lásd Szász 531. és 532. eset). Az ítéletek a védjegytörvény 5. §-ára hivatkozott védekezést elvetették azzal az indokolással, hogy a hivatkozott szakasz csupán az ábrás védjegyekre vonatkozik, illetve csak az ábrás védjegyekkel szemben engedik meg, hogy az ábrás védjegyben foglalt szóalkatrészt más vállalat saját jogán a védjegylajstromozás után is tovább használja, de a szóvédjegyre az 5. §-ban foglalt személyi mentesség, illetve személyi jogosultság ki nem terjeszthető. Kétségtelen, hogy a védjegytörvény csupán az ábrás védjegyeket ismerte és a szóvédjegyeket csak a védjegynovella vezette be. Mégsem meggyőző az érvelés, hogy az 5. §. a szóvédjegyekre nem vonatkoztatható, mert a szóvédjegyeket megteremtő védjegynovella egyáltalában nem rendelkezik arról, hogy a védjegyalaptörvénynek ez a szakasza a szóvédjegyekre ne alkalmaztassék, holott egyébként az alaptörvény egyéb rendelkezései, természetszerűleg a szóvédjegyre is alkalmazást nyernek, viszont az is bizonyos, hogy a védjegytörvény 5. §-ában erősebben ütközik ki, hogy a törvény az ábrás védjegyek számára készült, de ennek kiemelésére azért volt szükség, hogy az ábrás védjegyek szóaikatrészének belajstromozása ellenében maradjon megóva a másik fél jogosultsága. A törvény tehát szem előtt tartotta a szóalkatrészt tartalmazó védjegynek a másik vállalat jogával való összeütközését. Az a szempont, hogy a mentességet a törvény csupán azért adta meg, mert nem az egész védjegyről, hanem annak szóalkatrészéről volt szó, a rendelkezésnek a tiszta szóvédjeggyel szemben való alkalmazhatlanságát csak akkor vonná maga után, ha a törvény maga a szóvédjegy esetére — amikor tehát a szó a védjegy egészét jelenti— elmellőzte volna annak a rendelkezésnek érvényét, amelyet az ábrás védjegy szó alketrészének esetére megteremtett. A dogmatikus törvényma
