Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
284 az alkalmazottak ténykedése folytán újból felhasználtattak és forgalomba jutottak, a palackoknak ez az újból forgalomba jutása megtörténhetik akként is, hogy a főnök maga mit sem tud a történtekről. A másik esetben a védjegybitorlás az üzletben raktáron levő és védjeggyel jogtalanul ellátott árúnak az alkalmazott által történt eladásában nyert tényállási megtestesülést. A főnök oly praeventív intézkedése, amely a védjegybitorlás megakadályozására történt volna, inkább van adva a második, mint az első esetben. Az alkalmazott eladását lehetővé csak az tette, hogy az illető árú raktáron volt, abban pedig, hogy az árú az üzlet árúkészletében volt, nyilvánvalóan szerep juthatott a főnök (pozitív árúbeszerző) ténykedésének is, mig a palack esetben az idegen palack a főnök tudta nélkül is bekerülhetett az üzletbe a vevők révén. A második esetben talán mellőzhető is lett volna az alkalmazottért való büntetőjogi felelősség felvetése, mert mint fentebb (12. pont) láttuk, már a védjeggyel jogtalanul ellátott árú raktáron tartása (amihez az alkalmazotti ténykedésnek nincs vonatkozása) is megállapítja a büntetőjogi felelősséget. A két eset elemzésének hasznosítása arra a kissé paradox eredményre juttat, hogy inkább helytálló a főnök büntetőjogi felelősségének az alkalmazott tényeiért való megállapítása oly esetben, amikor a főnök felelőssége — az alkalmazott ténykedésénék kikapcsolásával is — önmagában megáll. Hogy a főnök felelőssége valójában nem is az ő vállalattulajdonosi minőségének következése, arról lásd a következő pontot. A főnök büntetőjogi felelősségének elméleti alapot ad Balás P. Elemér igen gondolatébresztő tanulmánya („Functionalis felelősség.“ Angyal Pál emlékkönyv). 20. Jogi személy tulajdonát képező vállalatban elkövetett védjegybitorlásért a felelősség azt a szervet terheli, aki a vállalatot valójában vezeti. A rimaszombati kir. törvényszék 2057/906. sz. ítélete (Szász 799. eset) a részvénytársaság üzleti körében történt védjegybitorlásért a vezérigazgatót ítélte el. A felelősség tehát nem az igazgatósági tagokat terheli, noha a kereskedelmi jogi közfelfogás a cégtulajdonossal a részvénytársaságnál az igazgatóságot teszi azonossá. A büntetőjogi felelősség alapja tehát az ügyvitel tényleges vezetése és nem a mindenkori jogtételek szerinti legfőbb rendelkezési jogosultság. Különös élességgel bontakozik ki ez a szembeállítás a budapesti büntető járásbíróság B. X. 1623/907. sz. ítéletében. (Szász 805. eset). Ez az ítélet a vállalat tulajdonosait a védjegybitorlás alól felmenti; ellenben az üzletvezető vádlottat elítéli, azon
