Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)

Első fejezet. Alapfogalmak

21

lást az is elköveti, aki egy összetett védjegy egy részét utánozza, de gyakorlati súlya a kérdésnek főként azáltal csökken, hogy Seligsohn tanúsága szerint is „Kollektivzeichen sind verhältnisstnässig selten.“ (42. 1.)

2. A védjegynek azt a gyakorlati hivatását, hogy az árú megkülönböztetését szolgálja, a törvény a védjegy forgalmi elemeként képezte ki (1890 : II. te. 1. §) A védjegynek a megkülönböztetésre való alkalmassága tehát a védjegynek jogi értelemben is előfeltétele. Ez a distinctiv erő nem abszolút mérték. Charaklerisztikus, erős benyomást kellő ábrák, szavak nagyobb mértékben alkalmasak a megkülönböztetésre, mint elmosódó ábrák, vagy a sokszoros használatban elfakult szavak. A megkülönböztetési képességnek, a védjegyek distinctiv erejének fokai vannak és ez alapon beszélünk erős és gyenge árújelzésekről. Hogy a gyenge árújelzés mikor erőtlenedik el annyira, hogy a megkülönböztetés munkájára már alkalmatlan, az egyes eseteken megforduló értékelés dolga. Dogmatikus merevség itt sem helyénvaló. Az életben sok oly jelzés vert gyökeret, amelyről a puszta abstract kritika ezt föl nem teheti. Az abstract mérlegelésnek az élet tapasztalataival való ellensúlyozása szólal meg az 1913 : XII. te. 2. §-ában, amely előírja, hogy annak megítélésénél, vájjon valamely jelvény ily megkülönböztetésre alkalmas-e, figyelembe kell venni az öszszes ténykörülményeket, különösen a védjegy használatának időtartamát. A védjegy megkülönböztető képessége nem egyedül a jelvényen múlik : a jelvény megszokottságának psychikai té nye igazolhatja a megkülönböztető erőt, ha a merő elgondolás a védjegyet alkalmatlannak vélné. A gyakorlat erőre kapattatja az önmagában gyenge jelvényt is és a gyönge jelvénynek „forgalmi érvényesülést“ (Verkehrsgeltung) szerezhet. De annak az átalakulásnak, amely a gyönge jelvénynek megkülönböztetési erőt juttat, már be kell fejezve lenni, ha jogi figyelembevételt akar igényelni. In statu nascendi az átalakulási processus folyamatban léte, az a talán jogosult várakozás, hogy a jelvény keresztülveri magát a köztudatban, jogigényt nem ad. Rosenthal odáig megy, hogy az átalakulási folyamat tartama alatt a jelvényt oltalomban kívánja részeltetni azzal a jogi conslructioval, hogy az ilyen jelvények a közforgalmi érvényesülés várományosai. (Anwartschaft auf die baldige Verkehrsgeltung.) A RG. az átalakulási stádium ezen közbülső állomásán a jogi oltalmat határozottan megtagadja.

3. Ugyancsak a distinctiv erő vizsgálatába tartozik an-