Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Ötödik fejezet. A védjegy törlése
Ötödik fejezet. I. Szakasz. 1. A védjegyjog megszűnése. 1. Minden lajstromrendszer a jogok életébe egy kettősséget visz be: a lajstrom szerinti és a lajstromon kívüli állapot képében. A védjegyjog keletkezésénél ez a kettősség kevésbbé érezhető. A védjegyjog a belajstromozással születik meg, a védjegynek a lajstromon kívüli használata a Tvt. alapján eredményezhet jogi oltalmat, sőt a védjegyjog területén is ad a lajstromon kívüli használat igényt (1895 : XLI. te. 4. §-a), de lajstromozás nélkül, ha van is közbülső fokon jogi védettség, védjegyjog még nincs. A védjegyjog keletkezésénél a dualisztikus kettéágazás a lajstrom szerinti és a lajstromon kívüli állapotra csak csökkentett mértékben érvényesül. A védjegyjog megszűnésénél a kettősség erősebb. Megkülönböztetendő a védjegyjog megszűnése az anyagi jog világában és a védjegy lajstrombeli törlése. A kettő nem jár szükségszerűen együtt. Adler terminológiájában a Löschung—Erlöschung két szavával érzékelteti a két különböző fogalmat (275.1), aminek magyar nyelven fonetikai értékében csökkent erejű „törlés —megszűnés“ felelne meg. 2. A védjegytörvény a védjegy materiális megszűnéséről nem beszél, de önálló fejezetben, igaz csak két szakaszban rendelkezik a védjegy törléséről. De helytelen volna a megszűnés és törlés viszonyát olykép felfogni, hogy a törlés egyúttal a védjegy megszűnését is jelentené, hogy a törlés a védjegyjog megszűnésének alakszerű feltüntetése. A törlés egyrészt nem jelenti mindig a védjegyjog megszűnését oly értelemben, hogy a törlésig létező védjegyjog a törlés folytán megszűnik.
