Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
206 lana és a valójában jogsértő használat ellen a felperes késlekedés nélkül lépett fel. Ki kell még emelni, hogy a most idézett határozat elvi állásfoglalása az abbanhagyási igény megszűnésének konzekvenciáját mondja ki a késlekedő jogérvényesítés következményeként. Ezzel szemben a Kúria P. IV. 1148/ 1931. számú idézett határozata a késedelmes jogérvényesítés szankcióba egy megkülönböztetést visz be, nevezetesen kijelenti a Kúria, hogy nem követelhet kártérítést, csak abbanhagyást az, aki a sérelmes árúnév használatát huzamosabb időn keresztül (5 évig) ellenmondás nélkül tudatosan elnézte. Ez a megkülönböztetés semmiképen helyt nem álló és a gyakorlat saját gondolati alapeíveihez sem hű. Ha a gyakorlat helyesen arra fekteti a súlyt, hogy az ellenfél, aki a maga munkájával és költekezésével saját vállalata számára értéket tudott szerezni a vitás megjelölésnek, ennek az értéknek folytatólagos kihasználásától ne legyen elüthető, akkor az a megkülönböztetés, amely az ellenfelet csak a kártérítés alól mentesíti, de vele szemben az abbanhagyási igényt alkalmazhatónak mondja, mégis csak megfosztaná őt a gazdasági kihasználást ígérő további használattól. Remélhető, hogy a Kúria gyakorlata az idézett határozatnak ezt az egyenetlenségét ki fogja küszöbölni. De a védjegyjogi perben is elismerésre talált a Verwirkung gondolata. A szabadalmi bíróság 665/1933. sz. ítélete /Magyar Jogi Szemle Hiteljogtára 1934. IV.) a felperest keresetével elutasította. Az indokolás ugyan még formailag arra helyezi a súlyt, hogy a felperesi és alperesi védjegy között („Eri“—„Éra“) a hasonlóság nem forog fenn, de ezt a nyilván sántikáló érvet valójában a Verwirkung gondolatával támasztja alá. Kimondja a szabadalmi bíróság ítélete, hogy a rendes kereskedői gondosságból folyó kötelesség terheli a védjegytulajdonost is olyan irányban, hogy a védjegyével azonos vagy ahoz hasonló — az ő jogérdekét sértő — később lajstromozott védjeggyel szemben a törvényes lépéseket idejében megtegye és ne várhasson addig, amig a később lajstromozott védjegy a forgalmi életbe bevezettetett, mert az ilyen eljárás nem volna egyéb, mint a mások költséges és sikeres tevékenységével elért jogos üzleti eredménynek meg nem engedett módon való kisajátítása. Megemlítendőnek tartjuk, hogy az alperes a maga védjegyét 1927. június havában lajstromoztatta, a lajstromozást követő időben széleskörű propagandát fejtett ki; a felperes az alperes ellen pedig 1930. júniusában lépett fel, tehát körülbelül három év múlva.
