Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
14 szemben, amikor is a védjegy útján történő külső megkülönböztetés indokolt lehet. Pl. a magyar sójövedéki só mellett forgalomba juthat külföldi só,— az árú megkülönböztetésére jó szolgálatokat tehetne a védjegy. A monopol árú védjegyképtelenlensége tehát nem vihető keresztül elvi merevséggel. Seligsohn (32 o.) a monopol árú védjegyképességét nem zárja ki. Adler a mi álláspontunkkal egyező érveléssel ugyancsak a monopol árúk védjegyképessége mellett foglal állást. (63. 1.) A monopol árúk védjegyképtelenségét vitató álláspont a védjegy szükségtelenségéből táplálkozik. A védjegy fölöslegessége más okból is előállhat. Ha az árú forgalmi útján csupán a termelőtől egyenesen és közvetlenül a fogyasztóhoz visz, a védjegy megkülönböztető, illetve tájékoztató erejére ugyancsak nem jut tér. A K.M. 59179/1899. sz. határozata (Szász 8. eset) kimondotta, hogy olyan készítményekre, emelyek előre láthatólag a kereskedelmi forgalomra szánva nincsenek, védjegy nem szerezhető. Az azonnali elfogyasztásra készült árúk (vendéglői, cukrászdái ételek) védjegyképtelenségét vallja Seligsohn (31. o.). De már az elraktározásra alkalmas cukrászcikkek, amelyek több kézen is mentek át, természetesen védjeggyel oltalmazhatok. 4. Túl dogmatikus a beépítésre, vagy egyesítésre szánt termékek védjegyképességének megtagadása azon az alapon, hogy ezek önállóságukkal beolvadnak, nem árúk. Ez az álláspont azért nem helyes, mert hiszen végeredményben a fogyasztó kezéreiutás stádiumában minden árú kivonódik a forgalomból, csak úgy, mint a beépített, vagy egyesített árú. A védjegy functióját amúgy is a forgalmi időszak alatt tölti be, — amiért valamely árú arra van szánva „in einer anderen völlig aufzugehen“ (Seligsohn 310. o.) nem tagadható meg a védjegyképesség. Maga Seligsohn is kétségtelennek tartja, hogy az egyesítés előtt nincs akadálya a védjegy alkalmazásának. Ezen megszorítás mellett az egyesítés védjegygátló hatását tanító tételnek semmi jelentősége; az egyesítés a fogyasztási stádiumot jelenti — védjegyre pedig addig van szükség, míg az árú a fogyasztás stádiumába nem jut. Bizonyos fokig a védjegy még az árú fogyasztási stádiumában is értéket jelenthet. Az elegáns gavallér lábán levő cipő védjegye új vevőt szerezhet J a munkaközben meglátott védjegyes munkaeszköz felkelti a védjegy iránti érdeklődést. Miért ne hirdesse a védjegy az árút, csak azért, mert az árú más dologgal egyesíttetett, de különállását, önálló észrevehetőségét megtartotta?
