Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
162 eset), amely felperes keresetét elutasítja azzal az indokolással, hogy a panaszos azáltal, hogy a védjegyéhez bejelentett szerszámokat specifikálta, önszántából korlátozta azt az árúkört, melynek biztosítására védjegyét belajstromozta és mert panaszos ezen fényéből következik, hogy a törvényes oltalmat csakis az egyenkint felsorolt gyártmányaira akarta biztosítani, noha egyébként a határozat kimondotta, hogy a reszelő, amelyre alperes a védjegyet használta, a felperes által bejelentett szerszámokkal hasonló árúnak tekintendő. A védjegyjog által nyújtott oltalmikört a törvény szabja meg, nem a fél rendelkezése. A miniszteri döntés tehát, amely az oltalom körét a fél szándéka szerint vonja meg, hibás. Más kérdés, hogy az oltalom körének szűkítése, amely az oltalom egy részéről való lemondással egyértelmű, imputálható-e kifejezett lemondás nélkül is, De a most kifogásolt miniszteri határozat nem is hű tükörképe a miniszteri gyakorlatnak. A K.M. 321/910. sz. határozata (Szász 733. eset) szerint: „a védjegy oltalmi jog nemcsak azon árúra hatályos, amelyre bejegyezve lett, hanem azon árúnemre is, amelybe az illető árúcikk tartozik“. Ez a határozat a helyes álláspontot képviseli. 7. Az árú hasonlóságának elbírálása három stádiumban játszhatik szerepet: a védjegylajstromozás elintézésekor az avis prealable kibocsátása szempontjából, a törlési per keretében és a védjegybitorlás miatt indult eljárásban a használat jogellenességének megállapításánál. A védjegynovella 12. §-a szerint az árúnem hasonlóságának eldöntése büntető eljárás keretében is a kereskedelmi miniszter, illetve ma a szab. bíróság hatáskörébe tartozik.* 8. A hasonlóság kritériumát a törvény nem tartalmazza. Vezető szempont: az élet felfogása, még pedig nem a szakkörök, hanem a fogyasztó közönség szemlélete. A rendelkezés magyarázata ugyanis a megtéveszthetőség elkerülése, ennek folytán az az irányadó, hogy a közönség, amelyre a védjegy használata befolyást gyakorol, a védjegy azonossága vagy hasonlósága által tévedésbe ejtődik-e, vagy sem. A K.M. 88/1901. sz. határozat (Szász 537. eset) elvinek tetsző éllel foglalkozik a hasonneműség kritériumaival, de megközelítően sem teoretikus teljességgel. „Az esetek különfélesége szerint különböző momentumok veendők figyelembe, mint az árú külső alakja, nyersanyaga, annak rendeltetése, előállí-Ld. alább a bitorlásról szóló hatodik fejezet II. szakasz 29. pontját.
