Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Harmadik fejezet. Lajstromozási igény
137 nem akként használtassák, hogy ismertté váljék (Id. m. 117.1.). A novella 4. §-a által adott jog a miniszteri gyakorlat szerint csak korlátolt védelmet nyújt, annyiban, hogy a hazai forgalmi körök előtt való ismertséget kívánja meg előfeltételül. A törvényszöveg erre kifejezetten nem utal. A törvény által használt „az illető forgalmi körökben“ kifejezést a K.M. 148/S00 határozata (Szász 744. eset) akként értelmezi, hogy „a dolog természete szerint a hazai forgalmi körök ismerete lehet irányadó.“ A használat maga ezen határozat szerint is történhetik külföldön, a súly azon fekszik, hogy a hazai forgalmi körök előtt legyen ismert az árújegy. Gyakorlatilag ugyan az árújegy belföldi ismertsége az árújegy belföldi használatával függ össze, de a különválás mégis lehetséges, hogy az árújegy a belföldi körök előtt is lehet ismert (különösen ha szakkörök által szükségelt árúról van szó) anélkül, hogy az illető cikk árújegye nálunk használtatott volna. Ennek a felfogásnak enyhítését tartanok helyénvalónak. Igaz ugyan, hogy a külföldön használt, de nálunk ismeretlen árújegynek idegen cég általi belföldi lajstromozása meglévesztően nem fog hatni, ha a közönség a külföldi árújegyet és a hozzáfűződő presztízst nem ismeri, de mégis jogos érdek fűződik ahhoz, hogy az illető árújegyet külföldön használó és ott azt ismertté tevő vállalat számára megóvassék az a lehetőség, hogy a védjegyet nálunk is bevezesse. A védjegyben rejlő ez az expanzív feszültségi erő sok vonalon oltalmat kap azon gondolat alapján, hogy holnap ténnyé válhat, ami ma még nem létezik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a fantázia birodalmába eső minden elméleti lehetőséget számba kell venni, hanem ahol már valami ténybeli alapja, valószínűsége van az eshetőség bekövetkezésének, ott a jövőbeli fejlődésnek nem szabad elébe vágni. Helyesen fejti ki ezt a gondolatot a K.M. 175/910. sz. határozata (Szász 569. esel) mondván : „Senkit sem lehet korlátozni abban, hogy jövőben a legkülönfélébb árúkat hozza forgalomba és ezeket üzletének megnevezésével jelölhesse meg.“ Mi tehát a magánjogi lajstromozási igényt elismerendőnek tartjuk az esetre is, ha az árújegy, amely külföldön ismert, nálunk ismeretlen is. A K.M. 39945/VI. 1896. sz. határozata (Szász 735. eset) tényleg utal is — bár ott más vonatkozásban került ez szóba — a külföldi forgalmi körök előtti ismertség fontosságára. 6. Az előző használat a lajstromozás elsőségére alapított rendszer belső ellenmondása vagy — ha úgy tetszik — öncorrecturája. Célja : hogy a lajstromozás elsősége által mu-