Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Második fejezet. A védjegyjog megszerzése
119 kus egybekapcsolása az árúknak, de ezáltal sem „dologöszszeség,“ hanem az összefoglalt árúk adatnak el. Aktuálissá a védjegynek végrehajtási úton való átszállása illetve megszerzése csak az által válik, ha a vállalat, mint egész képezi végrehajtási foglalás tárgyát. A megoldást tehát nem a védjegyjog, hanem a végrehajtási jog mikénti elrendezése adja. Ha a vállalat, mint egész képezheti foglalás tárgyát, úgy a védjegy a vállalattal együtt foglalás és kényszerértékesítés tárgya ; ha a végrehajtási jog a „vállalat" lefoglalását nem ismeri, a védjegy nem foglalható le. Fölvethető azonban a kérdés, hogy ha a foglalás alkalmával, a védjegy nem is foglaltatott le, de az árverés során valaki az egy tételben árverés alá bocsátott árúraktárt, berendezést megvette, igényelheti-e a védjegy átírását A védjegy megvásároltnak nem lesz tekinthető, minthogy csupán a lefoglalt és ez alapon árverés alá kerülő tárgyak voltak az adás-vétel tárgyai. De vájjon ennek híjján, minthogy lényegében a vállalatot mégis megszerezte az árverési vevő, nem igényelheti-e a védjegy átszállását, mint a vállalat megszerzésének törvényi következményét. Aligha, mert bár a mi védjegyjogunk tényleg, amint fentebb láttuk, (ugyanezen szakasz 9. pont) a védjegyet a vállalat olyan tartozékának tekinti, amely a vállalat megszerzésének külön kikötés nélkül is velejárója, mégis azon a nézeten vagyunk, hogy a védjegynek ez az átszállása nem a törvény akaratából, hanem a feleknek a törvény által praesumált akaratából következik be. Ilyen akaratot a végrehajtási árverés útján történő eladásoknál nehéz praesumálni; hiszen még az is vitás, hogy kinek az akaratát hell praesumálni : a végrehajtásszenvedőét-e, aki nyilván nem akarja, csak contre coeur tűrni kénytelen magát az egész eladást, vagy a végrehajtókét, akik esetleg jelen sincsenek ? A kérdést tehát tagadólag kell megoldani. Ami már most a magyar végrehajtási jogot illeti, a mi végrehajtási törvényünk a vállalatnak, mint egésznek lefoglalását nem ismeri. Még ha az üzem lefoglalást — ami vitás — lehetségesnek tartanók is, az üzem lefoglalása is csupán annak folytatását, a hitelezőnek a használattal járó kielégítését teszi lehetővé, nem pedig a „vállalat“-nak árverési értékesítését. Csupán az ipari jelzálog kölcsönről szóló 1928 : XXI. te. teremtett a saját területére kivételes jogi helyzetet. A törvény végrehajtása ügyében kibocsátott 5600/1930. sz. rendelet 18. §-a már expressis verbis rendelkezik is arról, hogy a védjegyekre is kiterjedő generális hypothéka következései
