Zsuppán István: A magyar autó (Budapest, 1994)
Az elmúlt évtizedek próbálkozásai
Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, Budapest - Mátyásföld Autóbuszgyárunk, az Ikarus, járműkibocsátását tekintve, évtizedeken át Közép-Európa második legnagyobb autóbuszgyártást folytató vállalatának számított. Autóbuszai több földrész sok országába eljutottak, a városokban és a városok közötti forgalomban egyaránt megelégedéssel szolgálják az utazóközönséget. Miután 1895-ben Uhrty Imre, mesterségét Somogydöröcskén, apja, Uhry Mihály ottani műhelyében elsajátította, Pestre jött. Pesten, az Elemér utca 20. szám alatt megnyitotta lópatkoló- és kocsikovácsműhelyét. Kezdetben egyedül dolgozott, mert az első időszak, amíg jó munkáját meg nem ismerték, nem volt számára könnyű. Némi ügyes üzleti fogással azonban - nevezetesen, hogy borral kínálta a kocsisokat - elérte, hogy ha patkolni-, javítanivaló akadt, a fuvarosok e műhely felé vegyék az irányt. Két évvel később az István út 32. szám alá költöztette műhelyét, a stráfkocsiknak már nemcsak javítását, hanem a készítését is vállalta. 1898-ban megnősült. E házasságából három fiú (Imre, Zsigmond és Ernő), továbbá három leánygyermek született. Műhelyének fejlődése a század első éveiben kezdődött. 1913-ban jutott el odáig, hogy a Gizella út 22. szám alatt saját ingatlant vásárolt. Ott folytatta a munkáját, ami az első világháború alatt már teherautó-felépítmények javításával, majd készítésével is kiegészült. A háború alatt műhelye olyannyira fellendült, hogy 1919-ben két szomszédos házhellyel tovább tudta bővíteni vállalkozását. A világháború után a gépkocsi térhódításával a karosszéria- és pótkocsi-készítés biztos megélhetésnek ígérkezett. Tevékenységét igyekezett ez irányban kiszélesíteni. Első komolyabb pótkocsi-megrendelését 1924-ben a MÁV-tól kapta. A Chenard & Walcker vontatókhoz használt pótkocsit „lemásolta”, azokat már nem minta, hanem saját rajzai alapján készítette. Amikor az 1920-as évek közepén a MÁV saját autóbuszüzem létesítését határozta el és a főváros is bővíteni kívánta autóbusz-parkját, Uhry mindkettőnek benyújtotta karosszériakészítésre vonatkozó javaslatát. Miután a kiírt mennyiségek egy részét megkapta, elkezdte az autóbusz-karosszériák készítését. Az 1920-as évek második felében a megrendelések túlnőttek az Cummins motoros Csepel alvázra épített távolsági autóbusz (Csepel- Union márkanéven) üzem teljesítőképességén. Szerencsére bankkölcsönnel bővíteni tudta kapacitását, így 1927-28-ban teljesíteni tudta a MAVART 60 darabos autóbusz- és teherautó-felépítmények szállítására vonatkozó rendelését. 1928-29-ben a Fővárosi Autóbuszüzem számára készített jelentős darabszámban Mávag Mercedes-Benz alvázakra autóbusz-karosszériákat. A harmadik évtized elején hazánkat is elérő gazdasági válság Uhryék üzemét sem kímélte. A megrendelések elmaradása miatt az üzem szinte teljesen leállt. A pangás miatt a cég 1935-ben csődbe jutott, elárverezték. Az árverésen - összefogott a család - mindenki mást megelőzve, az üzemet teljes berendezésével megvásárolta. Ezt követően a Hungária körúton új telephelyre költöztek, és Uhri Testvérek Karosszéria-, Pótkocsi- és Kocsigyár néven - mint új vállalat - tovább folytatták korábbi tevékenységüket. (Ez időtől - mivel a fiúk már i végződéssel írták nevüket, a cég nevében is i betű szerepel a korábbi y helyett.) A favázas karosszériákat 1937- től fémvázasok váltották fel. A kis munkáslétszámot foglalkoztató üzemben egy autóbusz-karosszéria átfutási ideje még mindig igen hosszú, mintegy három hónap volt. A közelgő háborúra való fel -206
