Zsuppán István: A magyar autó (Budapest, 1994)
Magyar autógyárak - autókészítők
gyó esete a magyar gyáriparnak az egykor Aszódon létesült Magyar Lloyd Automobil- és Motorgyár Társaság, Gróf Kornis és Társai nevű autógyár. Az üzem alapjait az Igazságügyminisztérium rakta le 1883-ban, amikor Aszódon fiúnevelő intézetet létesített. Itt, a javító-nevelő munkára ítélt fiatalok szakmát tanulhattak a jól felszerelt műhelyekben. 1907-től, a hagyományos szakmák mellett - a kocsigyártó ipariskola műhelyeként - már bognár-, kocsigyártó- és autó- karosszériakészítő műhelyeket is üzemeltettek. Ez utóbbi, jól funkcionáló részleg, szinte tálcán kínálta a lehetőséget az autógyártáshoz. Valóban, 1912 novemberében, már egy társaság is alakult (az előbb említett néven), amelyik villamoshajtású - akkumulátoros - autók előállítását tűzte ki céljául. Azért ilyenekét, mert az elektromos autók alig igényeltek gépészeti jellegű gyártást, így előállításuk jóval egyszerűbb. A karosszériakészítés pedig egyébként is profilja volt az üzemnek. Úgy döntöttek, hogy a brémai Hansa-gyár 2 db négylóerős villamos motorral hajtott kocsijának licenciáját vásárolják meg. 1913- ban, amikor a főváros lehetővé tette a géperejű bérkocsik forgalomba állítását, 150 darab villamosüzemű taxigépkocsi üzembentartására ők is engedélyt kaptak. Az elképzelés szerint a kocsikat maguk gyártották volna a létesítendő taxirészlegük számára, a másik, engedéllyel rendelkező autógyárhoz, a Mártához hasonlóan. Sajnos, a gyakorlatban nem ez történt, annak ellenére, hogy az üzem bővítéséhez már hozzáláttak. Új nagy csarnokot építettek és behozták a Lloydtól a gyártás alapjául szolgáló mintakocsit is. Amikor már minden együtt volt, a társaság fizetésképtelenné vált. Mivel az 1914 áprilisában összehívott közgyűlésen a vezetés 25 511 korona veszteséget jelentett be, nyomban elhatározták a társaság felszámolását. így Aszódon az autógyártás, még mielőtt ténylegesen beindult volna, már be is fejeződött. A gyár azonban - igaz, átalakulva - tovább élt. Már 1913 végén felmerült, hogy új részvényesek bevonásával az autógyárnak szánt üzemet, az Európa-szerte érzékelhető háborús előkészületek láttán, szervezzék át repülőgépgyárrá. Nos, erre az átalakulásra 1914. május 1-jén került sor. A cég új neve Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár R. T. lett. Ha a világháború hamarosan nem tör ki, az új vállalkozás is elődje sorsára jut. De amire számítottak, bekövetkezett - kitört a háború -, így a gyár megmenekült. A hadsereg ellátta megrendelésekkel. Újabb műhelycsarnokokat építettek, a vasút túlsó oldalán repülőteret létesítettek, majd hozzáláttak a repülőgépgyártáshoz. Kezdetben a Bier Henrik szabadalmát képező Lloyd-repülőgépmotorokat, majd a sárkányüzem elkészülte után a Melczer Tibor tervezte Lloyd-repülőgépeket gyártották. Típusai megjelölése - lévén a gyár az Osztrák-Magyar Monarchia negyedik repülőgépgyártó bázisa - a 4-es számmal kezdődtek. így kapta az első és mindjárt sikeres, az 1914 júniusában az asperni repülőversenyen bemutatott gépük a 40.01 típusjelzést. A 140 lóerős Hiero-motorral épült gép a verseny során 6160 méter magasra emelkedett. (Vezetője az igazgató, Bier Henrik.) Két személlyel a gép ugyancsak rekordmagasságot, 5440 métert ért el. E sikerrel kezdődött a gyár igazi fellendülése, ami a háború elvesztése miatt csak néhány éven át tartott. 41 jelzéssel beindították a gép sorozatgyártását, amelyek Lloyd S I néven váltak ismertté. A kb. 400 fővel dolgozó gyárban 1914 és 1916 között az első repülőgép változatai készültek (42, 43 sorozat, C II, C III gépek). Az 1915-ben indított 44 sorozat gépei már két változatban, vászon és furnérlemez borítással készültek (C IV). Ezeknél a korábbi, 145 lóerősre növelt teljesítményű Hiero-motorok helyett, 185 lóerős MÁG-ban készített, Daimler rendszerű motorokat használtak. 1917-től a C V típust gyártották előbb 185, majd 220 lóerős MÁG-motorokkal. 1918-ban több saját tervezésű kísérleti repülőgépet készítettek, de ezek sorozatgyártására már nem kerülhetett sor. A háború után a repülőgépgyártás kényszerű megszűntével a gyár sorsa megpecsételődött. 1920-tól nevüket Magyar Lloyd Művek R. T.-re változtatták, de tényleges gyártás nem folyt az üzemben. A repülőteret felszámolták, az újra szántóföld lett. Az üzemépületeket először papírgyárként akarták hasznosítani. Tervüket azonban nem tudták megvalósítani, mert a fúrt kút nem tudta biztosítani azt a vízmennyiséget, ami a papírgyártáshoz szükséges lett volna. 1923-ban a gyár igazgatója vette meg az üzemet és az új neve Oláh Elek és Társa Fa-, Vas- és Fémáru Gyára lett. Bútor- és épületvasalásokat, fa konyha- és szobabútorokat készítettek. Új profiljuk nem bizonyult sikeresnek, így néhány évi küzdelem után, 1926-ban a cég megszűnt és vele együtt a szépreményű gyár is. A gyártócsarnokok egy részét lebontották és mint bontási anyagot értékesítették. A meghagyott igazgatósági épület és a korábbi tanműhelyek visszakapták eredeti funkciójukat és ismét nevelőintézetként működtek tovább. A gyárban végül autó nem készült, de repülőgépből 287 hagyta el a szerelőcsarnokot. Teudloff és Dittrich Budapesti Armatúra-, Szivattyú- és Gépgyár R. T., Budapest - Kispest Erről a gyárról azért érdemes szólni, hogy a téma későbbi kutatóit az esetleg előkerülő fényképek meg ne tévesszék. Létezett ugyanis, úgy egy tucatnyi gépjármű, amelyeknek a hűtőjén olyan gyár emblémája díszlett, amelyik valójában autót sohasem készített. Ez a Teudloff és Dittrich Budapesti Armatúra-, Szivattyú- és Gépgyár R. T. volt. A felépítményekkel általuk ellátott járművek - tűzoltó- és kommunális gépkocsik - általában nem az alvázakat szállító, hanem a felépítményeiket készítő TD jelvényét viselték. 159
