Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
III. fejezet. Árujelzők és ipari minták
értelmében származási jelzésen és eredetmegjelölésen minden olyan utalást érteni kell, amely közvetlenül vagy közvetve valamely termék eredetére vonatkozik. Az utalás általában földrajzi megjelölés, de lehet egyéb adat is, ha a származási ország érdekelt forgalmi körei az adatot a megjelölt termékkel kapcsolatban a termelő országra való utalásnak tekintik. Említést tesz az egyezmény arról, hogy az oltalom tárgyát képező megjelölések a földrajzi származás megjelölésén kívül utalhatnak a kérdéses termék minőségére, tulajdonságaira is, amelyeket kizárólag vagy túlnyomórészt földrajzi vagy emberi tényezők határoznak meg. Az egyezmény hatálya egyes speciális, továbbá a mellékletében feltüntetett megnevezésekre terjed ki. így a szerződő országok különböző nyelvű nevére (elnevezésére) és az osztrák tartományok neveire is, feltéve, hogy e megnevezéseket mezőgazdasági vagy ipari termékkel kapcsolatban alkalmazzák. A mellékletek — A és B alatt — a termékeket csoportosítják. A jegyzékekben foglalt megnevezések kizárólag magyar, illetőleg — az osztrák jegyzékben foglaltak — osztrák termékekre vannak fenntartva. Ha valamely megnevezés tulajdonnévvel azonos, az egyezmény szerinti alkalmazási tilalom arra nem terjed ki, ha azt változatlanul és nem megtévesztésre alkalmas módon használják. A megnevezések jogtalan alkalmazása esetében — akár a terméken, akár a csomagolásán, burkolatán, számlán, szállítólevélen, egyéb üzleti papíron vagy reklámozás keretében történik a használat — mindazokat a bírósági és hatósági intézkedéseket meg kell tenni, amelyeket a kérdéses ország törvényei lehetővé tesznek. Az oltalom kiterjed a megnevezések „fajta”, „típus”, „módjára” kiegészítéssel, továbbá fordításban való alkalmazása esetére is, továbbá azokra az alkalmazási módokra, amikor a valóságos származást is feltüntetik. Az egyezmény értelmében általában megtévesztőnek minősül az egyik szerződő fél területén levő helyek, épületek, emlékművek, folyók, hegyek stb. nevének vagy ábrájának a nem a másik fél termékeivel kapcsolatos alkalmazása is. Jogsértés esetében az érdekelt természetes vagy jogi személyeken kívül az ezeket — a saját országuk jogszabályai értelmében erre feljogosított — képviselő szövetségek, egyesülések és intézmények is felléphetnek a másik szerződő ország bíróságai előtt. Az egyezmény intézkedik a már korábban oltalom alatt álló védjegyekben szereplő megjelölések, valamint az átmeneti helyzetek rendezése tekintetében is. Az átmenő forgalomban levő és az oltalom tárgykörébe tartozó megnevezéssel ellátott termékre az egyezmény rendelkezései nem alkalmazhatók, nem érinti továbbá az egyezmény a termékek behozatalára vonatkozó szabályokat. Az egyezményt jegyzőkönyv egészíti ki, amely különböző részletkérdéseket szabályoz: egyes szőlőfajták megnevezéseinek használatát, továbbá egyes más megnevezések — magyar szalámi, magyar marhagulyás, csabai kolbász, debreceni páros kolbász, a „Helvécia” és a „Győr” helységnevek — használatának módját.. A megjelöléseket tartalmazó osztrák, illetve fnagyar jegyzékeket a külkereskedelmi miniszter 2/1973. (VII. 31.) sz. rendeletében hirdette meg. 130
