Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
A feltaláló jogosult a feltalálói díjra. E rendelkezés célja, hogy a feltalálót se érje hátrány akkor ha a szabadalom csak azért szűnt meg, mert az oltalmat a munkáltató nem volt hajlandó fenntartani, vagy mert az oltalom a munkáltató hanyagsága következtében megszűnt. Az előzőekben említés történt arról, hogy a szolgálati találmány jogosítottja a munkáltató. Ebből következik, hogy a munkáltató jogosult a szabadalom megszerzésére, de joga van arra is, hogy ne kérjen szabadalmi oltalmat. Ha viszont szabadalmi oltalom kérésére nem kerül sor, ez hátrányos lehet a feltaláló részére, mert szabadalmi oltalom nélkül a fent ismertetett rendelkezés alapján feltalálói díjat nem lehetne fizetni. E rendelkezés alól biztosít kivételt a díjazási rendelet 1. § (2) bek. c) pontja, melynek értelmében, ha a munkáltató a találmányra vállalati érdekből nem kíván szabadalmi oltalmat szerezni, vélelmezni kell, hogy a megoldás szabadalmazható találmány. Ez annyit jelent, hogy a feltalálót ilyenkor megilleti a feltalálói díj. A munkáltató mentesül a díjazási kötelezettség alól akkor, ha — hozzájárul ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló vagy jogutódja rendelkezzék [Vr. 5. § (2) bek.]. Természetesen ehhez nemcsak a munkáltató hozzájárulása szükséges, hanem a feltalálónak is nyilatkozni kell, hogy elfogadja a találmánnyal való rendelkezést, illetőleg a szabadalmat. A munkáltató hozzájárulási nyilatkozatával és a feltaláló elfogadó nyilatkozatával a találmány, a szabadalmi igény, illetőleg a szabadalom átszáll. A szabadalom esetében a nyilatkozatokat be kell küldeni az Országos Találmányi Hivatalhoz, ahol az átszállást bejegyzik a szabadalmi lajstromba. Ha a fenti jogok átszállása után a munkáltató a találmányt hasznosítja, kötelezettsége nem szűnik meg a feltalálóval szemben. Szabadalom esetén licencszerződést kell kötni a feltalálóval, egyéb esetben pedig esetleg az újítási rendelet alapján kell eljárni, — mentesül a munkáltató díjazási kötelezettsége alól akkor is, ha bizonyítja, hogy a találmány nem felel meg a Szt. 1. §-ában megjelölt követelményeknek. Ha érvényes szabadalomról van szó, ezt csak megsemmisítési eljárás keretében lehet bizonyítani. A szabadalom megsemmisítését bárki kérheti, tehát jogi akadálya annak sem lenne, hogy a szabadalmas munkáltató maga kérje a szabadalom megsemmisítését. Ha a szabadalmazott találmányt a munkáltató hasznosítja, a megsemmisítési eljárás saját érdekeit sértené, ha viszont nem hasznosítja a találmányt, különösebb értelme nem volna megsemmisítési eljárás indításának. A gyakorlatban megsemmisítési eljárást ilyen célból nem szoktak indítani. Annak bizonyítása, hogy a találmány nem felel meg a Szt. 1. §-ában megjelölt követelményeknek, akkor válik szükségessé, ha nem szabadalmi oltalom alatt álló találmány hasznosítása után járó feltalálói díjat kell fizetni. Ha a munkáltató ilyen adatok birtokába jut, ez nem elegendő a bizonyításra. A bizonyításhoz az szükséges, hogy azt az OTH állapítsa meg. Abban az esetben ha az OTH ezt megállapította, mentesül a feltalálói díj fizetési kötelezettsége alól, de ez nem jelenti azt, hogy adott 96
