Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
A szabadalmi oltalom megszűnése Szí. 29-32. § A közzététellel kezdődő ideiglenes szabadalmi oltalom, és a végleges szabadalmi oltalom között a megszűnés vonatkozásában a legnagyobb különbség abban áll, hogy az ideiglenes szabadalmi oltalom minden esetben az oltalom keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg, a végleges szabadalomnál visszaható hatály csak a megsemmisítés esetén áll fenn és akkor, ha a szabadalmas lemondó nyilatkozatában ilyen hatállyal mond le. További különbség, hogy az ideiglenes oltalomnál két olyan megszűnési ok van, mely közvetlenül összefügg a szabadalomengedélyezési eljárással: a bejelentés jogerős elutasítása és halasztott vizsgálat esetén az utólagos vizsgálat kérésének elmulasztása, illetőleg a vizsgálat hivatalból való elrendelésének elmaradása is az oltalom megszűnését eredményezi. A fenntartási illeték joghatályos befizetésének elmulasztása és a lemondás megszűnési ok a végleges szabadalmi oltalom esetében is. A végleges szabadalmi oltalom természetesen megszűnik akkor is, ha az oltalmi idő (20 év) lejárt. A szabadalmi oltalomnak bármely okból történő megszűnése azzal a következménnyel jár, hogy a találmány közkinccsé válik, hasznosításához a volt szabadalmas engedélye nem szükséges. A szabadalmi oltalomról való lemondásnál fontos tudni azt, hogy a lemondást visszavonni nem lehet. Amennyiben a bejelentést az OTH még nem tette közzé — tehát az ideiglenes oltalom sem nyílt még meg —, a bejelentő lemondó nyilatkozatát visszavonhatja. Miután a lemondás a lemondón kívül másoknak a jogait is érintheti, az csak akkor érvényes, ha ezek az érdekeltek a lemondáshoz hozzájárultak. E jogok jogszabályon, hatósági határozaton vagy a szabadalmi lajstromba bejegyzett hasznosítási szerződésen alapulhatnak. A lemondás részleges is lehet, amikor a szabadalmas nem az egész szabadalomról, hanem egyes vagy egy igénypontról mond le. Külön szabályozza a lemondást a Vr. 11. § (1) bek. a szolgálati találmányra engedélyezett szabadalom esetében. A szabadalmas vállalat ugyan köteles értesíteni a feltalálót lemondási szándékáról, de a lemondáshoz a feltaláló beleegyezése nem szükséges. A szolgálati találmánnyal kapcsolatos rendelkezési jog csak a szabadalmast illeti meg, így a feltaláló a szabadalommal kapcsolatos kérdésekbe nem szólhat bele. A lemondás csak a feltaláló díjigényét érinthetné, de miután a 45/1969. (VII. 29.) Korm. sz. rendelet 1. § (2) bek. c) pontja értelmében a feltalálót hasznosítás esetén a díj akkor is megilleti, ha a munkáltató az oltalomról lemond, a feltalálót kár nem éri. Abban az esetben, ha a vállalat lemond az oltalomról, lehetőség van arra, hogy a feltaláló a szabadalmat megkapja. Ehhez azonban nem elég a vállalat lemondása, 5 65
