Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
Kényszerengedély adására akkor kerül sor, ha a szabadalmas a találmányt — a szabadalmi bejelentés napjától számított négy, illetőleg ha ez hosszabb, — a szabadalom engedélyezésétől számított három éven belül, — az ország területén, — a népgazdaság szükségleteinek megfelelő módon és mértékben nem hasznosította vagy erre — komoly előkészületeket nem tett és — másnak sem adott hasznosítási engedélyt. Amennyiben a fenti feltételek fennállnak, lehetőség van a kényszerengedély adására. A kényszerengedély nem automatikus, adására csak akkor kerül sor, ha van valaki, aki kéri. Kényszerengedélyt csak belföldi gazdálkodó szerv kérhet. (Kényszerengedély tárgya természetesen minden magyar szabadalom lehet, függetlenül attól, hogy a szabadalmas belföldi vagy külföldi.) Amennyiben van igény a kényszerengedélyre és a felsorolt feltételek is fennforognak, a szabadalmas még bizonyíthatja, hogy a hasznosítás elmulasztásáért nem terheli felelősség: pl. a vállalat nem kapta meg a beruházáshoz szükséges fedezetet, a találmány gyártásához elengedhetetlenül szükséges import áruk nem érkeztek meg stb. Ha a szabadalmas mulasztását igazolja, kényszerengedélyt nem lehet adni. / A Szt. a kényszerengedély kapcsán a vállalat kifejezést alkalmazza; vállalaton a Vr. értelmében (9. §) állami vállalatot, költségvetési szervet, szövetkezetét, kisiparost stb. kell érteni. A kényszerengedélynek van egy másik fajtája, amikor annak alapját nem a szabadalmas mulasztása képezi, hanem az a műszaki helyzet, hogy az egyik szabadalmazott találmány hasznosítása nem történhet egy másik szabadalmazott találmány hasznosítása nélkül. Ebben az esetben a függő szabadalom (amelyiket nem lehet a másik nélkül hasznosítani) jogosítottja nem tudná használni saját szabadalmát, ha a gátló szabadalom jogosítottja az engedélyt megtagadná. Ilyen esetben indokolt, hogy kényszerengedély adására kerüljön sor, annak ellenére, hogy a gátló szabadalmas esetleg teljes mértékben hasznosítja a találmányt. Ha valamelyik vállalat kényszerengedélyt kér, nemcsak azt kell bizonyítania, hogy a felsorolt feltételek fennforognak, hanem azt is, hogy a szabadalmastól megkísérelt hasznosítási engedélyt kérni, és az megfelelő feltételek mellett sem volt hajlandó engedélyt adni. További jogszabályi követelmény az, hogy a kényszerengedélyt kérő bizonyítsa, hogy a találmányt kellő terjedelemben hasznosítani tudja. Ha tehát a kérelmező nem rendelkezik a hasznosításhoz szükséges műszaki feltételekkel, a kényszerengedélyt akkor sem kapja meg, ha az összes többi feltételek fennállnak. A kényszerengedély annyiban hasonlít a licencszerződéshez, hogy abban ugyanazokról a kérdésekről kell rendelkezni, mint a licencszerződésben, de míg a licencszerződés szabad megállapodás tárgya, a kényszerengedélynél a szabadalmas beleegyezését bírói határozat pótolja. De nemcsak ebben hasonlít a kényszerengedély a licencszerződéshez. Mint a licencszerződés, a kényszerengedély is csak addig állhat 60
